Sokan érzik úgy, hogy a volt osztálytársaik sokkal előrébb járnak, sokkal többre vitték az életben?

Még nem tudom, mert még most vagyok gimis.

Az általános iskolás osztálytársaimmal szemben ilyen felsőbbrendűsegi érzésem van. Akármennyire nem akarom, de lenézem őket. Nagy részük motiválatlan, iszákos, nem túl okos, de lehet benő a fejük lágya később és sikeresebb emberek lesznek, mint én leszek. Ellenben, ahogy elnézem őket, korábban fogják kezdeni a "felnőtt életüket" a volt osztályomból rajtam kívül 2-3 ember megy csak egyetemre, a többi dolgozni kezd suli elvégzése után. Így gondolom hamarabb házasodnak, hamarabb lesz gyerekük is, mint ahogy azt én most tervezem. Ez nem feltétlen jó vagy rossz, nem érzem, hogy sürgetne engem az idő, bőven ráérek 30 körül gyermeket vállalni.

Ha a gimis osztályomat nézzük, az más tészta. A legtöbb osztálytársam szülei egyetemet végzett emberek és/vagy gazdagok, a gyerekek okosak, tudják mit szeretnének, vagy a szüleik nagyon rákényszerítették őket, hogy egy bizonyos irányba menjen a karrierjük. Ezzel szemben én nem tudtam mit akarok, a családom átlagos, a szüleim érettségivel, szakmával rendelkeznek, sose tudtam mi megy igazán jól, mert mindenből tudtam eredményt elérni általános iskolában, majd gimibe kerülve láttam, hogy az érdeklődéseim nem igazán egészítik ki egymást, így nehéz dolgom volt egyetem választásnál. Nagyon sokat nyüglődtem, beszéltem sok emberrel valóságban és online is, mire megcéloztam, hogy "na, ez lesz!" Őszintén... ha sikerül bejutnom, elvégeznem, munkát vállalnom, kb olyan sikeres leszek, mint ők, ha nem, addig próbálkozom, míg elégedett nem leszek. Persze tudom, hogy ki fogok lógni a programozók, mérnökök, ügyvédek és orvosok sorából az osztálytalálkozón, de, ha jól élek majd abból, amit örömmel csinálok, nem érdekel majd, hogy mások mit gondolnak.