Ha tanár lennél, mit tennél ilyen esetben?

Szakembert ajánlanék neki.

És nem mindegy hogy szaktanár vagy ofő vagyok.

Ez most csak egy gondolati eszmefuttatás, vagy megtörtént Veled?

Ha ilyen helyzetbe kerülnék, akkor mindenképpen szánnék elég időt a diákra. Leülnék vele többször, rendszeresen beszélnék vele a problémájáról, kiszedném belőle részletesen, hogy milyen alapvető okok húzódnak a háttérben és vele közösen kialakítanék különféle stratégiákat ezen alap problémák kezelésére. Konzultálnék iskola pszichológussal és közben folyamatosan igyekezném meggyőzni a diákot, hogy beszéljen erről a szüleinek is és kérjen tőlük segítséget, de közben tiszteletben tartanám a kérését és nem szólnék a szüleinek addig ameddig ő maga erre nincs felkészülve, ellenkező esetben instant oda lesz a bizalom. Nagyjából ennyi.

6 "two wrongs don`t make a right"

Ha ugyanolyan problémái voltak, akkor hogyan tudott volna segíteni? Mivel?

Hatos vagyok, nekem azért nem segített a pszichológus, mert nem láttam bennünk semmi közöset, se hasonló személyiségjegyet. Egy idő után így inkább magamtól lábaltam ki, vagyis elmúlt a dolog egyik csapásról a másikra, nem vicc, pedig még előttem van, ahogy megyek hajnalban a suliba a buszhoz és azon gondolkodom, bárcsak baleseteznénk. Azóta mondjuk már egyetemre járok, egy ideje nekem is újra előjött a depresszióm, ami ezúttal bipoláris jellegű nagyon erős váltásokkal, De sose feledjétek, a halálnak még annyi értelme sincs, mint az életnek.

Visszatérve a kérdésre, mi mindig közel álltunk kb. az összes tanárunkhoz (egyetemen már nem), de nem tudom sajnos, mit érezhet egy tanár, akihez ilyen kéréssel fordulnak. Emiatt hiányzik is néha a gimi, pedig azóta már sok év eltelt, de ott voltak felnőttek, akikre lehetett azért számítani vagy fordulni. Tudom, hogy azóta én is felnőtt vagyok, de a tanáraimat én mindig nagyra tartottam és tartom ma is, akár rosszabb jegyet kapok, akár jobbat. Ha tanár lennék én nem szólnék a szülőnek, mert ha nem veszik észre a durva jeleket, akkor az az ő bajuk, illetve szerintem tiszteletben kell tartani mások kérését. Sokak szülei szerint ‘nem is létezik depresszió’.

Több oka lehet annak, hogy átirányít a tanár (most a #6-os reagálására írom ezt inkább). Ezek igazából nem is különálló okok, hanem fokozatok.

1. Segíteni akar, jót akar, de tudja, hogy nem kompetens ebben az ügyben, ezért a diák érdekében inkább szakembert javasol (iskolapszichológus). Olvasva a kommentet, megértem, hogy ez a diáknak rosszul esik, mert a tanárhoz mész oda, tehát konkrétan vele szeretnéd ezt megbeszélni, erre úgy éled meg, hogy lepasszol. De a valóságban az van ilyenkor a tanárban, hogy ezt a Te érdekedben teszi, mert ezzel segít, hiszen ilyen témákban ő nem szakember.

2. Ahhoz kapcsolódóan, hogy érzi a tanár, hogy konkrétan vele szeretnél beszélni, az ő személyisége miatt... Hogy is mondjam, ha ezt megérzi a tanár, akkor sokszor kihátrál. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy vagdosod magad, hogy valami bajod van, és segítséget kérsz. Itt arról van szó, hogy valamit akarsz a tanártól, és ez az "ürügy", amivel odamész hozzá. Ez ösztönösen az elutasítás gesztusát válthatja ki. Attól, hogy egyébként jófej egy tanár, és azt érzed, hogy megértene téged, még nem biztos, hogy van is kedve az ilyen jellegű problémákhoz. Ha osztályfőnököd, akkor talán van köze hozzá, de ha sima szaktanár, akkor nem hiszem, hogy fog ezzel foglalkozni. És tényleg az a megfelelő eljárás akkor, ha látja, hogy egy diákja vagdossa magát, hogy továbbküldi a szakemberhez.

3. Van egy olyan fokozat, amikor konkrétan egy érzelmileg sérült gyerek ráakaszkodik a tanárára, és valamiféle érzelmi kapcsolatot akar tőle, amiből az lesz, hogy elkezdi sajnáltatni magát, és azért bántja magát, hogy valaki felfigyeljen rá - jelen esetben a tanár. Ez azt jelenti, hogy a gyerek érzelmileg akar hatni a tanárra, azaz zsarolja azzal, hogy bántja magát. A tanár egyből elutasító lesz, mert a pályája során sok már átélt ehhez hasonló szituációt, és felismeri a helyzetet. Ez is egy nagyon gyakori oka a visszautasításnak. Ezzel sem akar rosszat a tanár, csak egyszerűen volt egy rossz tapasztalata korábban egy "határokon túl menő" diákkal, és a következő esetnél egyből lepasszol, mondván, hogy beszélj inkább szakemberrel.

Azt kell itt látni, hogy egyik pontban leírtak alapján sem neheztel rád a tanár, semmi baja nincsen veled, csak meg akarja tartani a tanár-diák három lépés távolságot, és mélyebb érzelmi diskurzust nem akar folytatni. Ez nem rosszindulat, nem kell bele negatív szándékot látni, egyszerűen a tanár is ember, ha nincs felkészülve az ilyenre, vagy nem érzi a magáénak a problémát (pl. egy sima szaktanár), akkor tovább fog passzolni.