Tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, pedagógusok mit szóltok ehhez? Lesz ez a helyzet valaha jobb?
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
"Ezért én úgy látom, hogy csak a tömeges pályaelhagyás az, ami ennek a szakmának anyagi megbecsülést adhat hosszú távon."
Ezzel teljesen egyetértek. Kíváncsi vagyok mikor következik ez be. Várni fogom, hogy mikor ébred már fel a pedagógus társadalom.
Azért is tettem fel a kérdést mert jelenleg tanítónak tanulok, hamarosan végzek. Emellett elkezdtem egy gazdasági mesterképzést, amely jelenlegi munkahelyem miatt lényeges. Egy multinál dolgozom, közgazdászként. Magasabb pozíció és bér miatt vágtam bele a mesterbe.
Bevallom, hogy amíg ez a helyzet így marad, eszemben sincs tanítóként dolgozni. Az álmom az általános iskola alsó tagozatos gyerekeinek tanítása, de! nem minden áron. Szeretem a tanító szakot és valóba nem vagyok kellően elhivatott. Ha az is lennék, attól függetlenül még minden hónapban levonja a bank a számlámról a hitelemet és nagyon nem mindegy utána mennyi marad. Egy kisvárosban élek a fővárostól nagyon messze. Ház hitelem van, rezsi, régi autó, családom, 2 gyerekem, akik hamarosan iskolába fognak menni. Szeretnék nekik jobb körülményeket teremteni, szeretnék egy újabb autót, nyáron esetleg elmenni a Balatonhoz pár napra pihenni.
A tanító végzettségem arra lesz jelenleg jó, hogy megtanítsam a gyerekeimet írni, olvasni és minden olyanra amit az általános iskolában elvárnak majd tőlük. Félek attól, hogy olyan tanáraik lesznek akik ha elszámolnak majd 100-ig már magyarázhatják is nekik a szorzótáblát.
A nyári szünet annyiban tetszik, hogy olyankor nem kellene a gyerekeimet másra hagyni, hanem otthon lehetnék velük.
A multit pedig nem kell magyarázni annak aki benne dolgozik, semmilyen téren. ;)
Ott nincs téli, őszi, tavaszi szünet és nyáron is ugyanúgy dolgozom. Nem esik nehezemre.
Férjem sokszor kérdezi, hogy miért csinálom és mondja hogy már az elején abba kellett volna hagynom ezt a tanítósdit.
Mindig azt mondom, hogy azért mert remélem egyszer eljön az az idő, amikor öröm lesz tanítónak lenni és eljön majd vele együtt az erkölcsi, társadalmi és anyagi megbecsülés is. Bízom ebben!
Aki pedagógusként dolgozik, sok erőt, kitartást kívánok!
A pályaelhagyóknak pedig kívánom, hogy találják meg a helyüket. Mint ahogy itt is írta egy kedves hozzászóló.
válasza: válasza: válasza:25-nek: én is mérnök vagyok és sosem voltam pedagógus, de sajnos nekem is az jött le az írásodból :/
Te akkora mérnök vagy, hogy egy másik szakma nehézségeit is meg tudod ítélni, ráadásul jobban mint azok akik azt űzik?
Egy szó jut eszembe a gondolkodásmódodról: elképesztő.
Az, hogy a magadét csodálatosnak és rendkívül fontosnak találod az nem baj, sőt. A mondandód másik feléből, meg annak a stílusából viszont nekem úgy tűnik, neked csak az a fontos, hogy kiemeld magad mások kárára. Direkt nem hozok példákat, a szövegértés (is) nyilván az erősséged, keresd ki mire értettem, ha érdekel. Van pár.
------------
És mindenkitől elnézést kérek, tudom, hogy ez nem vágott a témába, de nem bírtam ki.
válasza:26, honnan tudod, hogy melyik kommenteket írtam én az eddigi beszélgetésben vagy hogy írtam -e egyáltalán ? Merthogy sehol nem mondtam, te költötted hozzá a kommentemhez.
"
Az, hogy a magadét csodálatosnak és rendkívül fontosnak találod az nem baj, sőt. " Valószinűleg összetévesztettél itt valakivel, mert sehol nem mondtma, hogy csodálatosnak találom magam .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!