Tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, pedagógusok mit szóltok ehhez? Lesz ez a helyzet valaha jobb?

Pályaelhagyó tanár vagyok. 50%-ban azért hagytam ott a pályát, mert a pedagógusi bérből tényleg lehetetlen normális jövőt tervezni. 6 év egyetemi tanulás után, diplomás értelmiségiként méltatlan ez az alulfizetettség és méltatlan az, hogy sokan eleve úgy állnak ehhez, hogy a tanári munkával együtt jár az is, hogy nekünk kell a nemzet napszámosainak lenni. Az nem jövőkép és nem hivatás, hogy hó végén a garasokat kell számolni, hogy gondot jelent olyan alapvető emberi szükségletek kielégítése, mint a lakhatás vagy az élelmiszer, utazás stb. kifizetése. Még fiatal vagyok, és olyan életre vágyom, hogy jó autót vehessek, nyáron elmehessek tengerpartra nyaralni, tudjak lakásra gyűjteni, egyszóval, rendes életet élni. Egy mai pályakezdő tanárnak, aki senkire nem támaszkodik, ez elérhetetlen. A másik 50%, ami miatt otthagytam, az a szülők és a társadalom felől érkező lenézés, a gyerekek tiszteletlensége, alpári, neveletlen viselkedése, illetve a kollégáim igénytelensége, beletörődömsége, nihillizmusa, birka mivolta, ami kicsit az itteni válaszokban is megjelenik. Pl. valaki azt írja, hogy akkor lesz jobb a helyzet, ha kormányváltás lesz. Miért is? 2010 előtt talán jobb volt a helyzet? Például ez az egyik, amit a tanárokban nagyon nem szeretek, hogy mástól várják a megoldást, nihillisták. Megnyugtatok mindenkit, ha kormányváltás lesz, 2022 után sem fogja a hatalmat érdekelni a sorsuk, semmit nem fognak értük tenni, ugyanúgy, ahogy 2010 előtt sem tettek. Ha valaki a saját sorsán jobbítani szeretne, akkor azt magának kell megtennie. Ki kell harcolni a jobb anyagi megbecsülést a hatalomtól, erre megvannak a megfelelő eszközök (sztrájk stb.), de tanárként a kollégák között csak a széthúzást és a marakodást tapasztaltam, és azt, hogy csak panaszkodni tudnak. Úgyhogy nem, 2022 után sem fog semmi változni ilyen téren. Ha valaki jobb életet szeretne, hagyja ott a pályát... (Ezzel egyébként nem hiszem, hogy újat mondok, mert kb. 50 éve ez a helyzet ezzel a hivatással. De most komolyan, írjon már valaki arra példát, hogy egy kormányt komolyan érdekeltek a tanárok, az utóbbi 50 évben!)

A másik, amire reagálni szeretnék, a laikus emberek felől érkező gyakori kritika (ugye a focihoz, politikához és a tanításhoz mindenki nagyon ért, és ezzel a mindent tudó magabiztossággal is szokták az okosságaikat előadni), miszerint a tanárok kb. délelőtt vannak bent az iskolában, rengeteg szabadidejük van, ott van a nyári szünet is, összességében tehát megérdemlik, hogy 160 ezret keressenek, és ha ez nem tetszik, vállaljanak másodállást. Egyrészt, ebből süt az a lenézés és a megalázás, amiről már írtam. Diplomát végzett, értelmiségi ember, aki azt választja hivatásának, hogy a TE gyerekedet nevelje, tanítsa, vagyis a jövőt készítse fel az életre, hadd ne menjen már el kozmetikusnak másodállásba! Vagy kőművesnek! Hadd ne legyen már erre szükség! Ahogy egy orvostól nem várjuk el, hogy a praktizálása mellett másodállásban kertészkedjen, hogy meg tudjon élni (sőt, szerintem könnyű belátni, hogy ez elég méltatlan, gáz helyzet lenne), ezt ugyanígy a tanároktól sem kéne elvárni! Egy egészséges társadalomnak illene belátni, hogy a pedagógusi munka igenis fontos, szép és felelősségteljes munka, amit meg kéne becsülni, tisztelni kéne, és nem így becsmérelni.

Visszatérve a tanárok szabadidejére. Írtam, hogy már nem dolgozom tanárként, most egy cégben vagyok, többszörösét keresem a régi pedagógusi fizetésemnek, és "normálisan", 8-16 óráig dolgozom. Tanárként igaz, hogy régen rugalmasan jártam be dolgozni, ahogy az óráim alakultak. Tehát volt olyan nap, hogy 9-12-ig voltam bent, volt, hogy 8-11-ig, vagy 8-13-ig, mikor hogy. Igen ám, de aki tanárként rendesen végzi a munkáját, annak a tanítás nem annyi idő, ameddig bent van az iskolában, és a konkrét óráig megtartja. Ez 24 órás munka, készülni kell a másnapra, ki kell javítani a dolgozatokat, értékelni kell a gyerekeket, adminisztrálni kell mindenféle dolgot. Emellett az ember agya folyamatosan pörög, ahogy nagyon jól megfogalmazta a videóban is a fiatalember. Folyamatosan pörög az agya, hogy aznap mit csinált rosszul, hogy másnap mi lesz... Emellett szervezni/tervezni kell mindenféle dolgot, osztályközösséget alakítani kell, ha az ember osztályfőnök, és ilyenkor állandóan van valami, fényképezkedés, fogorvos, kirándulás, színház, értekezletek stb. Ezeket adminisztrálni kell, naprakésznek kell lenni, szervezni kell, utána kell menni a dolgoknak. És még nem beszéltem a folyamatos konfliktusokról, a szülők lekezelő magatartásáról, az örökké kritizáló, becsmérlő hangneméről, hogy mindennel bajuk van, és nem beszéltem a gyerekekről, akik sokszor minősíthetetlenül viselkednek, aminek a mentális terhét szintén viszi magával a tanár. Mit akarok ezzel mondani? Hétfőtől péntekig gyakorlatilag felkeléstől a lefekvésig az ember idejét ez tölti ki, az agyát leszívja, mentálisan leterheli, és nincs idő se magával foglalkozni, se a családjával, nincs idő egy filmet megnézni, egy könyvet elolvasni, nemhogy másodállást vállalni! Aki ezt írta, annak fogalma nincs a tanári munkáról, ezért utálom az ilyen idióta megnyilvánulásokat, főleg, ha úgy adja elő a hülyeségét, mintha ő aztán komolyan értene hozzá...

Ma már 8-16-ig dolgozok. Más munka, és nem mondom, hogy kevésbé stresszesebb a tanításnál, inkább azt mondom, hogy másképpen stresszes. Viszont ha vége a munkaidőnek (persze van, hogy tovább kell bent maradni, ha helyzet van, de ennek ellenére) hazamegyek, és gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. Hátradőlök, bekapcsolom a TV-t, számítógépet vagy olvasok, vagy sportolok, vagy könyvtárba megyek, moziba vagy úszni stb. Azt teszek, amit akarok. A hétköznapjaimat így sokkal élhetőbbnek, valamiképpen lazábbnak, emberibbnek élem meg, emberhez méltó életnek, mert nincs az az örökös rohanás, az az érzés, hogy soha nem érem utol magam, mint amikor tanár voltam. Így utólag látom igazán, hogy mekkora egy téboly, egy őrület volt az. És el lehet gondolkodni, hogy ezek után megéri-e az a nyári szünet. Sokan azért nem mernek pályát váltani, mert akkor nyáron is dolgozniuk kell, bevallom, engem is sokáig ez visszatartott. De cserébe viszont a hétköznapjaim normálisan telnek munka után, van időm magamra. Van, hogy ülök a mostani munkahelyemen (egy irodában dolgozom), és sokszor csak netezek, mert nincs mit csinálni. És olyankor arra gondolok, hogy ezért kapom a többszörösét annak, mint tanárként? Semmi pénzért nem mennék vissza abba az őrületbe, abba a diliházba, amit iskolának hívnak, pláne nem nyomorult 160 ezer forintért.

Nekem kb. ennyi a véleményem a videóról.

Én nem vagyok pedagógus, de a szüleim azok voltak.

Pont a fizetés miatt messze elkerültem ezt a pályát, de most többszörösét keresem egy átlag tanári fizetésnek, és szerintem kevesebbet dolgozom, mint amennyit pl. anyám dolgozott.

Amíg a tanárok nem lesznek vészesen kevesen, mint az orvosok nemrég, addig nem lesz komolyabb béremelés szerintem. Miért is lenne?

Az állam nem ember, miért lenne hálás bármiért? Olyan mint egy cég. Ha kevesebbért is elvégzik a munkát, akkor miért is fizetne többet?

A pedagógusok sértettnek, megalázottnak érzik magukat, pedig csak az történik, ami bárhol történne.

A megrendelő egy adott munkát egy adott összegért elvégeztet. Pont annyiért, amennyiért elvégzik neki. És ez nem fog megváltozni.

No de mi van az "életpályamodell"-lel? Hát az egy ugyanolyan bullshit lehet, mint amit minden multi megpróbál beetetni a fiatal,

lelkes csapattal, hogy mi összetartozunk, a munkánk értékes, mennyi jót teszünk és mennyire fontos vagyok én nekik a csapatban. Vannak pár évente új szlogenek, néha még céges himnusz is.

A helyén kell kezelni ezeket, és nem szabad hagyni hogy a cég, a pedagógusok esetében az állam és az azt kiszolgáló apparátus

lelki nyomása miatt ne merjen az ember egészségesen gondolkodni.

Aki beveszi a bullshitet, úgy érzi, hogy tartozik a cégének/iskolának, nem hagyja ott a pácban azzal, hogy lelép. Hiszen mi lenne nélküle?

Ez hülyeség, minden fizetésnapon ki van egyenlítve mindkét oldal igénye, ezt mindkét fél tudomásul vette szerződéskötéskor.

De hogy a maradóknak még rosszabb lesz? Hát ez is a nyomásgyakorlás része, hogy elhitetik a munkavállalóval, hogy ő lesz a felelős,

ha a távozása után nem, vagy nehezebben lesz a munka elvégezve. Pedig ki is a felelős az erőforrás biztosításáért?

És az az érdekessége ennek a pszichológiai nyomásgyakorlásnak, hogy csak emberre hat. A cég(/iskola/állam) pedig nem ember.

Ezért nem érnek el semmit az ilyen kinyilatkozások, hogy "megalázóan alacsony a bérem", "hó közepére elfogy a pénzem" stb.

A nem emberként működő apparátus pedig csak akkor fogja fel, hogy probléma van és lépni kell, ha a munka elvégzése veszélyben van.

Sőt, sokszor csak akkor, amikor a munka már nincs elvégezve.

Ezért én úgy látom, hogy csak a tömeges pályaelhagyás az, ami ennek a szakmának anyagi megbecsülést adhat hosszú távon.

Aki erre szánja el magát az viszont készüljön fel, hogy ne az 5.-nek legyen igaza. Ne haragból, sértettségből menjen, hanem

képezze magát, hangolódjon rá, nézzen szakmai témába vágó és álláskeresési tanácsadó videókat hetekig YT-on, mert onnantól úgyis ugyanezt kell csinálnia pár évente ;)

12, ez a karaktermasssza, amit ide tettél, szerintem 3-4 mondatban is összefoglalható lett volna. Szerintem senki nem mondta, hogy örül annak,hogy a tanárok rosszul keresnek, csak at érme másik oldala is be lett mutatva (pl. hogy keveset kell a munkahelyükön lenniük. merthogy ez az igazság, dolgozatjavitással együtt is) . Ez nem rosszindulat. Ja, és ha már írod, milyen rossz a tanároknak a kezelhetetlen gyerekektől és szülőltől szenvednie : ugyanilyen rossz minden gyereknek egy rossz tanár és az emléke..

A mentális terheléses szövegeden kicsit mosolyogtam, szerintem sok más munkakörben is megvan a mentális terhelés, a stressz, az agy pöröghet munkaidőn kivül. Ezt is olyan önsjnáltatóan mondod... bocs, de szerintem ha mondani kell olyan hivatást, amire ez tényleg igaz, az az egészségügyiseké, akik ha nincsenek képben, meghal a beteg. Kicsit más probléma, mint hogy milyen feladatokat rakj a témazáróba.

12 : "egyrészt, ebből süt az a lenézés és a megalázás, amiről már írtam."

Ezt csak te kombináltad bele. Én írtam a munkaidőről és a ledolgozottt óraszámról, ezek a tények. Semmi lenézés nem volt bennem. És ha már itt tartunk, nem mindenkinek van ennyi papírmunkája az óráin kivül, de mindegy, hagyjuk. Nem a te pályád az egyetlen, ahol agyalni kell az órákon kivül is esetleg vagy pluszmunkát beleinvesztálni.

"Diplomát végzett, értelmiségi ember, aki azt választja hivatásának, hogy a TE gyerekedet nevelje, tanítsa " Ezzel csak az a gond, hogy nem minden tanár jó tanár. Biztos hallottál már olyan történetekről, hogy évekre, évtizedekre benne maradt a tüske a diákban a tanár viselkedése miatt. Eleve azt sem szokták ellenőrizni, alkalmas-e a tanár a pályára, képes -e igazságosan osztályozni, korrekten tanítani... a másik : egy tanítóképző főiskola elvégézéséről ne beszéljünk már úgy, mintha PHD fizikus lenne az illető.

" Hétfőtől péntekig gyakorlatilag felkeléstől a lefekvésig az ember idejét ez tölti ki, az agyát leszívja, mentálisan leterheli, és nincs idő se magával foglalkozni, se a családjával, nincs idő egy filmet megnézni, egy könyvet elolvasni, nemhogy másodállást vállalni! "

Ne haragudj, de ez már tényleg röej kategória... a pedagógusi munka nyilván nehezebb az elején, amikor az embernke még nincs rutinja, még minden órájára készülni kell, de pár év alatt rutinná válik. Nem gondolnám, hogy akkora szellemi megterhelés lenne iskolában tanitani , hogy ne lehessen tőle megnézni egy filmet vagy elolvasni egy könyvet. Ez már tényleg a szánalom kategória, ahogy ezt az egészet lefestetted..ha valakinek ez akkora mentális teher, ne menjen pedagógusnak, keressen körömreszelgetős adminisztrátori álllást, hátha ott birja a mentálisan terhelő munkát. Mérnök vagyok (ráadásul kétféle különböző területen is elvégeztem), van, hogy egyszerre nyolc házat tervezek éppen. De ez még sose jutott az eszembe, hogy mentálisan össze fogok roppani a tehertől , amit a munkám okoz és emiatt ne lennék képes megnézni hétköznap este egy filmet. Remélem, te se gondolod ezeket komolyan...

Előző vagyok : még annyi szeretnék mondani a mentális terhelés témaköréhez, hogy szerintem ez az laábbi munkakörökben van jelen : sofőr/pilóta, egészégügyisek - ahol emberélet forog kockán, illetve ott, ahol a semmiből kell kitalálni valamit. Ez lehet múvészi pálya (film, színház, zeneszerzés, képzúművészet..stb.) vagy épp mérnöki tervezési munka, amit én is csinálok (épitészer, forma- és tárgytervezés, gépészeti tervezés...stb.).

Úgy őszintén : a pedagógus munkád során neked mikor volt olyan, hogy magadtól kellett volna kitalálnod egy nemlétező dolgot ? Mert az valóban nehéz, mondjuk egy házat megtervezni , ami bizonyos paramétereit tekintve egyedi, ahhoz kell szaktudás és önálló szellemi munka, újitások. Nem hiszem, hogy a pedagógus szakmában ez jelen lenne.

5/13 vagyok

12/15:

a hozzászólásod orbitális öngól, de már megszokhattuk a „kiváló” érvelést a tanároktól.

„aminek a mentális terhét szintén viszi magával a tanár.”

pontosan ebből látszik, h ti tanárok mennyire burokban éltek és halvány fogalmatok sincs arról, mi van a versenyszférában.

kisvállalkozásnál reál területen dolgozni tudod, h milyen? tervezel, ha vmi elrontasz, súlyos következményei vannak, harcolsz önkormányzatokkal, vágod a szaknyelvet angolból, küzdesz azokkal, akik nem akarnak fizetni stb.

mentális terhelés tanárként, jajj de kis cukika vagy..

„ A másik 50%, ami miatt otthagytam, az a szülők és a társadalom felől érkező lenézés, a gyerekek tiszteletlensége, alpári, neveletlen viselkedése, illetve a kollégáim igénytelensége, beletörődömsége, nihillizmusa, birka mivolta, ami kicsit az itteni válaszokban is megjelenik.”

szerintem birkaságról (ex)tanárként nem kis pofátlanság beszélni, főleg hogy velem együtt 2en is vagyunk mérnöki területről, azért vedd már észre magad, h olyanokra teszel megjegyzést, akik nálad 5x értelmesebbek és komolyabb munkát végeznek.

mellesleg a birkákat a volt kollégáid között találod, akikkel bármit meg lehet csinálni, sőt jelentős hányaduk úgy fidesz hívő, hogy gyakorlatilag a kormány beléjük törli rendszeresen a lábát.

apropó, pályaelhagyó tanárként hol is vagy most titkárnő?

„Miért is? 2010 előtt talán jobb volt a helyzet? „

Miért, talán 2010 előtt nem volt a jobb helyzet? az országban zajló dolgokkal sem vagy tisztában?

„Diplomát végzett, értelmiségi ember, aki azt választja hivatásának”

a közoktatásban (tudod, az alap- és középfokú oktatás, mert a tanárok többsége ezt sem tudja) résztvevő tanárok nem értelmiségik, csak diplomások.

mellesleg tanárok közül rengeteg olyan van, akit nem vettek fel erősebb szakra, és jobb híján elvégzett egy tanár szakot.

„A másik, amire reagálni szeretnék, a laikus emberek felől érkező gyakori kritika (ugye a focihoz, politikához és a tanításhoz mindenki nagyon ért, és ezzel a mindent tudó magabiztossággal is szokták az okosságaikat előadni),”

:D

tudod, az emberek többsége lehet, h nem tudja, pontosan mennyit is jártok be az iskolába, viszont járt iskolába, van gyereke, utána tud nézni pl. a PISA-teszteknek, látja, hogy úgy jönnek ki diákok az iskolából, h nem értik a matekot, nem tudnak megszólalni angolul stb.

és ezek alapján MÉRHETŐ eredménye nem nagyon van a munkátoknak (pardon, te már nem vagy tanár), és az, amit számít.

de volt, aki még nálad is jobb írt: pár hónapja egy másik roppant elmés tanárnőcske kifejtette itt nekem, h csak azt tudja megítélni az oktatást, aki tanult neveléstudományt az egyetemen :DD na, kb. ennyi közötök van a való világhoz.

„Egy egészséges társadalomnak illene belátni, hogy a pedagógusi munka igenis fontos, szép és felelősségteljes munka, amit meg kéne becsülni, tisztelni kéne, és nem így becsmérelni.”

fordítva ülsz a lovon. hát hogyne.

először eredményt kéne felmutatni, nem vinnyogni a megbecsülésért. tudod, ez egy normális munkahelyen így működik.

„Van, hogy ülök a mostani munkahelyemen (egy irodában dolgozom), és sokszor csak netezek, mert nincs mit csinálni.”

:D

tehát akkor egy unatkozó titkárnő osztja nekünk itt az észt, nem semmi.

érdekes, hogy egyik pályaelhagyó tanár sem mérnökként vagy programozóként helyezkedik el.

szájalásban, felháborodásban világbajnokok vagytok, de vhogy a gyakorlat azt mutatja, h a hatalmas tudásotokra nem nagyon van igény, és olyan munkát végeztek, amit érettségivel is bárki el tud látni.

„Emellett az ember agya folyamatosan pörög, ahogy nagyon jól megfogalmazta a videóban is a fiatalember.”

bár sajnálom a videóban szereplő fiatalembert, ő is épp ugyanúgy burokban él, mint a tanárok nagy része.

Más munkahelyen épp úgy pöröghet az emberek agya, mint a tanárok agya, és máshol „kicsit” nagyobb a felelősség is.

„ki azt választja hivatásának, hogy a TE gyerekedet nevelje, tanítsa, vagyis a jövőt készítse fel az életre,”

életre készítse fel?:D

ezt ugye viccnek szántad? a magyar oktatási rendszer pont hogy nem az életre készít fel, hanem túl sok felesleges lexikális tudást ömleszt a gyerekek fejébe.

mégis mivel készít fel az életre, az ezüst vegyjelével vagy szódolgozattal? a magyar oktatás évtizeddel van lemaradva külföldhöz képest.

utolsó vagyok.

engem különösebben nem zavar a gyerekes lepontozás, de jobban szeretnék vmi észérvet olvasni, mert eddig csak bullshit-et sikerült összehozni a tanár (és az őket védő) hozzászólóknak.

1, milyen eredményeket tudnak felmutatni a tanárok?

2, pontosan milyen módszerekkel is oktatnak?

3, milyen nélkülözhetetlen szaktudással rendelkeznek (főleg h szemlátomást max. titkárnőként tudnak elhelyezkedni a pályaelhagyó tanárok)

4, miért akkora a "lelki teher" rajtuk összehasonlítva más munkahelyekkel stb.

tudjátok, versenyszférában dolgozom, és a konkrét mérhető dolgokat szeretjük, a rizsázást, önsajnáltatást annyira nem.

#12 vagyok. Nem akarok sokat reagálni azokra, amiket írtok, csak néhány dologra. Egyrészt, pár év után valóban rutinná válik a tanítás, de ez nem azt jelenti, amit sokan hisznek, hogy a tanár bemegy az órára, rutinból leadja az anyagot, majd kimegy, és azt csinál, amit akar, egész nap. Persze vannak tanárok, akik így csinálják, de aki komolyan veszi, az nem teheti ezt. Minden osztály más, minden gyerek más, manapság eléggé elvárt szakmai követelmény a differenciált oktatás, vagyis az egyéni képességeket figyelembe kell venni, nem egyformán, kaptafára kell tanítani a gyerekeket. Emellett érdekessé kell tenni az órákat, különféle szemléltetési módszereket kell bevinni, és ez is különböző az egyes osztályok esetén. Egyszerűen nem lehet megtenni azt, hogy újra és újra ugyanazt az órát vezényled le különféle osztályokban. Ebből következik, hogy habár évek múltán tényleg lesz rutin, és sok mindenre sokkal rövidebb idő alatt készül fel a tanár, de ettől függetlenül az órákat napról napra osztályra és egyénre szabottan is elő kell készíteni. És ez idő. Emellett részt kell venni az iskola életében, folyamatosan szervezni és dolgozni kell mindenféle műsorokon, programokon, az osztály életével kell törődni, és ezek mindig az ember szabadidejét veszik el. És még ott van az, hogy tanítasz pl. 4 osztályban, ahol fogalmazást íratsz, mindegyik osztályban van 20 gyerek. Beadják a fogalmazásokat, neked meg ki kell javítani. 80 füzet van nálad! És emellett ott vannak a házik, ott vannak a röpdolgozatok, ott van a rengeteg iskolai adminisztráció. Továbbra is fenntartom azt, hogy ez napi 24 órás munka, amikor tanár voltam, hétköznap nekem iskola után semmire nem volt időm, minden nap úgy feküdtem le aludni, hogy evett a fene, hogy még ezt meg azt nem csináltam meg. Nem tudtam utolérni magam. Nem sajnáltatom magam, nem nyavajgok, ezek tények, ha egyszerűen ilyennek éltem meg, mi mást írhatnék? Ahogy írtam fentebb, már nem vagyok tanár, hanem cégben dolgozom, és arra is leírtam, hogy stresszes, csak máshogy, mint az iskola. Én sehol nem írtam azt, hogy a tanítás a világ legfárasztóbb, legleterhelőbb munkája, nem kell ilyeneket a számba adni. Csak azt írtam, hogy ahhoz képest, amennyit kivesz az emberből, és amennyi energiát, időt bele kell fektetni, nem éri meg az a bér, amit kap érte az ember, és nem éri meg ez a napszámos jelleg, pénztelenség, kilátástalan jövő, ami vár a tanárra. Ennyit írtam.

Rólatok meg annyi a véleményem, hogy jöhettek a fellengzős szövegeitekkel, hogy mérnökök vagytok, oké, ez nagyon szép dolog, én elismerem, hogy más munka is stresszes és nehéz, de ennél a kérdésnél a tanításról volt szó, és én leírtam, hogy én miért hagytam ott. Több éve már, hogy otthagytam, de az a véleményem azóta sem változott, hogy sokkal több energiát elvesz, és mentálisan sokkal jobban kifáraszt, mint a mostani céges munkám. Logisztikusként dolgozom, és nem mondanám, hogy ne lenne felelősségteljes és stresszes a mostani munkám, de akkor is kitartok amellett, hogy a tanári munka nehezebb, leterhelőbb volt.