Lányok hányszor verekedtetek suliban?

Csak kétszer. Hetedikes, nyolcadikos korunk körül a fiúk megbuggyantak és agresszívek lettek a lányokkal szemben is. Csúfolódtak is, ugyanakkor érdeklődtek is. Én pl. sápadt voltam nekik és sovány, kórusban csúfoltak sokszor. Egyikük zsírosbödönnek csúfolta a barátnőmet, aki kicsit husisabb volt, de nagyon fejlett, igazából alapos nyomást gyakorolt a srácok hormonháztartására. Én meg voltam róla győződve, hogy engem azért csúfolnak, mert ronda vagyok. Volt, hogy hátulról tarkónvágtak, sokszor sírtam, már akkor elvörösödtem, ha a közelembe értek. Mert sokszor már az iskolaajtóban rázendített a kórus, hogy gyúrjak egy hógolyót, mert vérszegény vagyok és még sok évvel később is fóbiámmá vált, hogy ha az utcán szembejött velem bárki a járdán, a szememet elfutotta a könny és mélyen elpirultam. Aztán egyszer az egyik legutálatosabb srác, aki pl. azzal poénkodott, hogy kismadarat dugott egy üreges botba és elhajította - szóval ő az osztály kevésbé vonzó lányain elkezdte gyakorolni a csókolózást. Ezt úgy tette, hogy hátulról elkapta az áldozatot, betapasztotta a száját és a saját kezére nyomott egy csókot. Egyszer így kapott el engem is egy padon ülve, majdnem hátravágódtam, miközben lesmárolta a számra tapasztott kezét, az én kezemben meg volt egy ceruza, amivel azzal a lendülettel a képébe vágtam. Rémülten szorította a szemére a kezét, azt mondta, majdnem kiszúrtam a szemét a ceruzámmal, aztán elsomfordált. Egyszer ugyanez a srác iskolán kívül szemétkedett, már nem tudom, mit csinált, de túl közel jött, az biztos, én meg meglendítettem a lábamat és jól tökön rúgtam. Na azt se fogom soha elfelejteni.:))) Akkor jöttem rá, hogy többet kéne verekednem. Valószínű azért nem verekedtem ezután, mert nem volt rá többé szükség.:D Vasággyal voltam 35-40 kg akkoriban, szóval ha nagy bunyóba keveredtem volna, kétlem, hogy én nyertem volna.

Amúgy később se voltam sokkal izmosabb, mégis leszállítottam egyszer 19 éves korom körül egy vadállatot a metróról. Üvöltve lépett be a kocsiba egy megállóban. Hatalmas darab volt, kopasz nagy fejjel, az arca el volt torzulva, rémálmaimban láttam hasonlót és üvöltött. Amikor elindult a metró, elkezdett végigmenni a kocsiban és mindenkire ráordított artikulálatlan hangon. Mindenki kicsire húzta össze magát, én a kocsi túlsó felében figyeltem és egyre jobban feldühödtem, nem csak azon, hogy terrorizál másokat, nőket is, hanem a sok hős pasin, akik ezt hagyták. Amikor odaért hozzám, terebélyesen megállt előttem és rámordított. Na akkor olyan dühös lettem, hogy előrelendítettem a karomat és megmutattam neki, hogy merre takarodjon.

- Mit képzelsz te magadról?! Takarodsz innen azonnal! Hogy képzeled te, hogy itt ijesztgetsz embereket?

Soha nem felejtem el az arcát, az a hatalmas férfi, a torz arcával dühösből hirtelen kisfiúvá lett, a szemébe rémület költözött és elkezdett hátrálni. Én meg mentem utána. Akkor értünk a következő megállóhoz, ahol a hirtelen megtáltosodó néhány pasi megfogta őt és kipenderítették az ajtón.:DDD

Télen az egyik fiú "meg akart fürdetni" a hóban, de valahogy sikerült kigáncsolnom és végül ő fürdött egyet.

De ezen kívül nem verekedtem, mert én voltam az évfolyamon a gúnyolódás általános céltáblája, így tudtam, hogy mindenki összefogna ellenem és csak én húznám a rövidebbet.