Miért szállhattak rám a fiú osztálytársaim, mikor nem ártottam nekik?

"Sokszor vér és véres kés volt ott."

Azért ne menj már át B kategóriás horror-forgatókönyvbe.

Én még most is álmodom ilyesmiről, elég durva. Ugyanazokat az élményeket élem át, de rengeteget változott a megélésem az álmaimban. Ott hagytam őket, nevettem rajtuk, nem éreztem már megvetést, szégyent. Éveken át, fiatalon van az ember ilyen körökben, minden nap sok órát. Ez a légkör, ez a tudat, ez a kép amit a többi ember rólad jelez vissza, erősen megmarad és dolgozni kell rajta úgymond, nem csak egy kis tű az ember lábában.

A legjobb mindig az volt, amikor az álmaimban a szégyenkezést abba hagytam, és csak néztem a többieket, és álltam. Vártam, hogy történjen valami, mi lesz, ha nem szégyellek semmit, kijövök ebből az állapotból és csak nézek. Ekkor mindenki abbahagyta, és nem történt semmi. Teljesen elszállt az egész helyzet. A kínos körülmény amiben voltam, megállt akkor, amikor én megállítottam a körforgást azzal, hogy nem éreztem szégyent.

Először is, hiába ér véget egy szakasz; ovi, általáns suli, nem lehet remélni, hogy majd a következő helyen jobb lesz, mert, ha úgy mész od, hogy "jaj, itt remélem nem vesznek észre, majd túlélem", akkor csalódni fogsz Ha mázlid van, akkor találnak egy gyereket, akire helyetted rád szálnak, de, ha nincs, akkor érdemes megpróbálni vátoztatni valahogy.

A suliban azt pécézik ki, akiből a legnagyobb indulatot tudják kiváltani vagy furcsán reagál dolgokra. Gondolj bele, Te odabökted egy embernek, kivel nem beszélté, hogy gyűlölöd őt, ez már igazából felkérés volt a keringőre.

Figyeld meg, az iskolákban, ha van egy fiú, aki nem tudja kezelni az indulatait és mindenért visszaüt, ordít, akkor őt fogják a gyerekek piszkálni.

Szerintem láthatatlan nem tudsz úgy maradni, hogy egyedül ülsz és nem szólsz senkihez, hanem vagy, ha egyedül ülsz, de, ha odamennek, tudsz barátságosan beszélni vagy akkor, hogy, ha nem vagy egy hangos gyerek, megvan egy-két barátod, akik szintén nem hangosak és velük elvagy a szünetekben elbeszélgettek csendben.