Mégis miért kell valakit azért kiközösíteni, mert nem akar résztvenni a karácsonyi ajándékozáson?

Szerintem is hülyeség.

Nálunk azt hiszem 1500 ft volt megadva, hogy kb. annyiból "kell" ajándékot venni.

Én mindig odatettem magam, még ha olyat is húztam, akit nem kedveltem és direkt olyan édességeket adtam neki, amiket a legtöbb ember szeret, meg persze igyekeztem azért úgy beosztani azt az 1500 ft-ot, hogy ne 2 tábla drága csokit kapjon az illető, hanem azért egy rendes csomagot.

Ehhez képest én mentolos csokikat meg egyéb undormányokat kaptam, egyszer egy osztálytársam kiverte kb. a szemem egy tábla olcsó csokival meg 2 szem mogyoróval, megint egy másik rohadt mandarinokat rakott be egy balatonszelet mellé..

Őszintén szólva az első mikulásbuli után nem is akartam többet részt venni benne, csak az osztályfőnök, meg az ő hatására anyám erőltette. Ha lenne gyerekem, nem várnám el, hogy olyanokra költsön akár egy ft-ot is, akikkel amúgy köszönést leszámítva egy szót nem beszélt.

Amúgy erről jut eszembe, nálunk kitalálta az ofő, hogy minden ajándékosztás előtt mondani kell pár mondatot arról, akit húztunk, mielőtt elmondjuk a nevét. Mondanom sem kell, az osztály 90%-a annyit mondott, hogy "Hát...én ezzel az emberrel még nem nagyon beszéltem...De amúgy jó fejnek tűnik...Amúgy XY az."

Qrva sok értelme volt.

Én már felnőtt vagyok, és nem érzem, hogy a házban vagy a munkahelyen lett volna olyan dolog, amire a mikulásozás készített volna fel.

Egyébként nálunk talán akkor egyszer értett egyet az egész osztály, mikor megkértük a tanárt, hogy ne húzzunk.

Mindig is utáltam ezt a szokást, túl sok értelme sosem volt. Ha nem kedvelted azt akit húztál adtál neki valami olcsó szutykot, ha két barátnő húzta egymást akkor meg a megbeszélt ár tripláját fordították az ajándékra. (Annó volt hogy két haver húzta egymást, pálinkát meg valami bonbont kapott az egyik).

Számomra az egész egy kényelmetlen időhúzás volt ami teljesen értelmetlen :D mondjuk ettől független én mindig próbáltam normális ajándékokat adni, és szerencsére én is normál ajándékokat kaptam vissza.

Másik részről rettenetesen zavaró volt, szegény családban nőttem fel és sokszor az az 1500-2000 forint is rettenet sok volt számunkra. Viszont nem is akartam valami olcsó csomaggal beállítani, mert akkor ment volna a bántás hogy egy csóró g**I vagyok amiért rendes ajándékra sem telik. Nálunk mindig csak a stressz volt belőle.

Összeszokott osztályközösségben, barátok között nagyon jó ötlet ez az ajándékozás amúgy, és itt működhet is. De a legtöbb osztályban nagyon nem ez a helyzet.

Nálunk úgy volt hogy általánosan asszem kötelező volt, gimnáziumban meg már választható volt a részvétel.

"Pedig az iskola az élet kicsinyített mása, mondhatni előszobája."

Én ezzel nem értek egyet. Felnőttként a való életben sokkal több lehetőséged van megválogatni kikkel töltöd az idődet, akár munkahely, akár család, akár barátok. Nyilván mindig kell alkalmazkodni valamilyen szinten, de munka, hobbi, érdeklődés szempontjából sokkal inkább a "magunkfajta" társasághoz tudunk tartozni.

Ehhez képest gyerekként bele vagy kényszerítve, hogy olyanokkal töltsd a legfontosabb fejlődési éveidet, akikkel nem kellene.

Elég csak arra gondolni, hogy nem mindegy, hogy mondjuk a szüleid egy "elit" suliba tesznek a képességeidnek megfelelően, ahol a többiek is hozzád hasonlóak. Vagy egy átlagos vidéki iskolába ahol a tanártól azt hallgatod, hogy az élet szar te meg csóró leszel, és elvernek, kiközösítenek csak azért, mert te nem buktál meg mint a többi proli ivadék.

Amúgy hozzátenném, maga az ajándékozás kifejezetten jó dolog, ha valóban azokat ajándékozod meg, akikkel jóban vagy és akiket valójában meg akarsz lepni.

Egyrészt aki barátod, vagy kedvel téged az még az olcsó, vagy béna ajándéknak is örülni fog, mert megleped vele. Másrészt akit kedvelek arról tudom, hogy mi az aminek örülne, mi teszi boldoggá, vagy csak simán min mosolyogna egy jót.

De néha elég tök apró figyelmesség is, vinni neki egy csokit, vagy venni neki apróságot amit szeret.

És az egész ajándékozás téma ott van megerőszakolva, hogy olyannak KELL ajándékot venni, akit nem is kedvelsz, nem is ismersz.

És mindig azt nyomatják, hogy az egész ünnep semmiről nem szól, csak hogy költeni kell a pénzt. Miközben ezzel is pont azt erősítik, hogy venned KELL, adnod KELL...azért mert csak, mert KELL és kész.

A karácsonyi ajándékozás lényege NEM az ajándékozás. A karácsonyi húzások lényege a következő; azt, akit húztál megismered.

A gond, hogy egy nem összetartó osztályközösségben vagy egy helyen, ahol a különböző klikkek között ÓRIÁSI a szakadék, ez nem valósítható meg. Mára már szerintem nincs az embernek legalább egy olyan osztálytársa, akihez ódzkodna odamenni. Persze ez a jelenség régen is megvolt, de akadtak osztályok, ahol nem jelentett gondot ez.

Szóval a játék lényege az lenne, hogy odamész ahhoz, akit húztál, leülsz mellé egy órán vagy a szünetben és beszélgetsz vele csal úgy vagy a barátain keresztül kinyomozod, hogy milyen.

Ez a játék lényege, hogy összekovácsolja az osztályt.

Ezért is az ajándékozás átadásánál is egy kis versikével vagy leírással készülnek, hogy bemutassák, mennyire ismerték meg a másik felet.

A probléma, hogy elmúlt a gyerekek motivációja erre, illetve szerintem az ofő maga sem érti ennek a játéknak a lényegét és lesz a következménye, hogy csere-berélik a húzottak neveit vagy vesznek neki olyasmit, aminek minden fiú vagy lány örülne, majd, amikor az átadásra kerül a sor, a kezébe nyomják az ajándékot.

Persze vannak még olyan emberek, akik ez alól kivételek, de egy 25 fős osztályban, ahol mondjuk van mondjuk 3 gyerek meg a tanár, akik komolyan veszik nem biztos, hogy motiváló lesz a többi gyerek számára az ajándékozás, hiszen ők továbbra is csak azt látják, hogy valamit átadjanak az osztálykarácsonykor.