Nem beszélek az osztálytársaimmal, mivel nem értek szót velük mert nagyon fiatalok, mit tegyek?
Szóval arról van szó, hogy 17 évesen iskolát váltottam
(szakma váltás miatt), ennek most 2 éve
(20 vagyok, ők 16 évesek most)
és azóta nem beszélek az osztálytársaimmal,mert rohadtul gyerekes a felfogásuk és semmiről nem tudok velük beszélni, nem értek egyszerűen szót velük, nincs közös téma.
Ők ezidő alatt elkönyveltek egy kattos/visszahúzódó srácnak(sokszor mutogatnak,nevetnek a hátam mögött rajtam) pedig egyáltalán nem vagyok az, csak a suliban szorongok/vagyok feszült,mert a helyzetből adódóan minden napnak alig várom a végét...
Minden poénjuk egyszerűen dedós és semmiről nem lehet velük elbeszélgetni, csak a vihogás,meg a bunkózás a tanárokkal megy egész nap és semmi komoly életcél vagy bármi.
Ez nekem pedig már nem szint, kinőttem ebből.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek, mert ha ez még 2 éven keresztül így folytatódik attól félek megbolondulok...?
"s azóta nem beszélek az osztálytársaimmal,mert rohadtul gyerekes a felfogásuk és semmiről nem tudok velük beszélni, nem értek egyszerűen szót velük, nincs közös téma."
Ez kizárólag a te hibád.
Vannak testvéreid? Unokatestvéreid?
Különböző korúak, mégis tudsz velük beszélni.
Vannak nálad idősebb haverjaid? Ők sem tudnak
kommunikálni veled?
Azért nem tudsz velük beszélni, mert nem akartál, és rájöttek, hogy veled nem is érdemes, ezért már a társaságod sem keresik. Én csendes vagyok és már általánosban rájöttem, hogyha nem nyitok a többiek felé, akkor már az első nap rájönnek, hogy velem nem érdemes beszélgetni, mert úgysem tudnak.
Ha beszélgetni akarsz velük, akkor menj oda szólj bele a beszélgetésbe, ha nem tetszik a téma, akár megpróbálhatod terelni. Ha elkezdesz nyitni a többiek felé, jobban megismered őket, akkor biztos találtok olyan témát, ami téged is érdekel.
Egyébként az a 4 év nem olyan sok, biztos van olyan is az osztályban, aki érettebb a többieknél.
Én is koraérettnek érzem magam, úgy érzem, hogy a többiek nagyon gyerekesek hozzám képest, de nekem mindig inkább az volt a problémám, hogyha nincs fontos mondani valóm, akkor jobban érzem magam csendes megfigyelőként. Nem azért, mert félek, vagy nem merek megszólalni, hanem azért, mert egyszerűen nincs olyan mondanivalóm, amit megosztanék. Olyan mintha szűrők lennének az agyamban, és csak a fontos információk jutnak át rajta.
Ez azért nem annyira a kor függvénye, mint inkább az érdeklődési köré.
Én egyik osztálytársammal se értettem rendesen szót, pedig nem voltak számottevően idősebbek/fiatalabbak nálam, csak volt egy lány, aki egy évvel kisebb volt az átlagnál.
A 2 legjobb barátnőm viszont 1 évvel fiatalabb nálam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!