Általában miért preferálta régebben egy szülő, hogy a gyermeke minél később kezdje az iskolát, például 8 évesen?

*Ja meg még van ilyen szöveg is, nem tudom, igaz-e, hogy valamelyik szülő pl azt mondta a gyerekének, amikor a gyerek megkérdezte,hogy miért volt ő meg a testvérei visszatartva, hogy

"Tovább voltatok gyerekek"

Meg még amúgy a modern oktatástól mostanában talán féltik is a gyerekeket a szülők, néha megalapozatlanul, mert túlaggódják, vagy ponthogy a gyereküket becsülik alá; vagy pedig néha megalapozottan; ha azt látják, hogy még mondjuk a gyerek erre nem áll készen. Hogy tehát az iskolát kezdje, ahol követelmények vannak.

De lehet,hogy pl a szülőknek is rossz élményeik vannak az iskolából,mert lehet, hogy pl szivatta őket akár már a tanítónéni is, hogy mondjuk hallottam olyat,hogy létezik, hogy a gyerekek matekból gyorstesztet írnak; 100 ilyen kis rövid összeadás/szorzás/kivonás; és akkor a tanár meg közben kopog a kezével az asztalra, ha már menni kell a következő feladatra. Ja és amikor talán a rádióba küldött erről valaki sms-t; talán ott hallottam, és akkor amikor tehát ilyen villámtesztet írnak, ott úgy van, hogy 1 hiba 4-es, 2 hiba 3-as stb. Tehát ez még így tökre stresszelheti is a gyereket, tehát lehet, hogy még ez is benne van. De szerintem általában nem jellemző, hogy valaki pl 8 évesen kezdi. Meg lehet,hogy pl nem jól méri fel a nehézséget a szülő. Hogy sokkal nagyobb feladatnak, falatnak gondolja az iskolát; mint amekkora az valójában. És akkor nem akarja pl , hogy a gyereke csalódjon saját magában; és akkor ezért a sikerélményekért feláldoz mégegy évet a gyereke életéből.

Vagy pl lehet még indok, hogy pl a gyerek szociálisan nem olyan fejlett; vagy nemtom,hogy pl nem látják rajta, hogy akarna barátkozni, de ha mondjuk egy évvel később kezdi, akkoris lehet, hogy ugyanúgy nem akarna a gyerek barátkozni, mert lehet,hogy eleve ilyen. Most lehet az introvertált szó is, de lehet az is, hogy egyszer vagy őt kiabálták le nagyon, jogtalanul, vagy látta, hogy egy másik ember egy másik valakit kiabált le, és mondjuk lehet, hogy pl az anyjával nincsen olyan szeretetteljes kapcsolata; valaki egyszer egy műsorban,-kis kitérésként-azt mondta,hogy ő azt látja maga körül a környezetében, hogy azok a határozott, magabiztos emberek, akiknek jó a kapcsolatuk az anyjukkal. Lehet pl az is , hogy nem tud rohanni az anyjához, mint "védőbástyához", és akkor lehet, hogy azért ilyen zárkózottabb a gyerek, de az viszont nem hiba; attól még az a gyerek nyugodtan várhatja az iskolát, és mehet. Lehet az is , hogy ő ilyen típus, akkor meg pedig nem várni kell egy évet, hogy hátha majd megváltozik, mert neki lehet, hogy jó a kapcsolata az anyjával, és még annak ellenére is ilyen;és akkor nem akarni kell hogy ő megváltozzon, hanem elfogadni őt olyannak, amilyen; és amúgy meg lehet, hogy tök okos, sőt, lehet, hogy már öt évesen tök jól tudta volna teljesíteni az első osztályt, és az ovi utolsó évét már 6-ot betöltve elkezdve unta. Ja és szóval ez azért volt kitérő, mert nem a határozottságtól indultam el, mert annak, hogy valaki nem barátkozik, ahhoz nem feltétlenül van köze; lehet, hogy pl csak nincs igénye mások társaságára, hogy konkrétan beszélgessen, vagy játszon velük, mert ő amúgy egy tök határozott ember is, és tökre elvan. Tehát a határozottság, meg az , hogy nem barátkozik, nem is feltétlenül függ össze, tehát lehet attól ő még úgy határozott, hogy közben nem egy barátkozós típus.

Amúgy lehet akár valami nagy betegség is, amiből nehéz, meg sokáig tart felépülni. Pl autóbalesete volt a családnak, hogy valaki másik kocsival beléjük rohant, vagy mondujk valami egyéb durva betegség is lehet; amibe lehet, hogy meg is halhat, és akkor lehet,hogy a doki azt mondja, hogy inkább várjon mégegy évet az iskolával.

*Ja és mégegy,bocsi,hogy nem egybe írom, külön jutnak eszembe; hogy ez a

"tovább marad gyerek "-felfogás/szemléletmód ez azért rossz; merthogy akkor meg később kezdi el a felnőtt-életét. Tehát később kezdhet függetlenedni. Tehát ha nem hagyják iskolába menni, csak "tovább játsszon", akkor annak nagyon nagy ára lehet, és a gyerek sínyli meg.

(Főleg, ha még nulladikévfolyamos nyelvielőkészítős ötévfolyamos osztályba tervez majd továbbtanulni a gyermek valamilyen okból kifolyólag; de ez most nem ide tartozik.)

Meg még, hogy pl tényleg, van ez a szó, hogy évvesztes; ez nagyon találó, mert elveszített egy évet.

Annyival később kezdhet saját lábára állni, saját életét felépíteni úgy, ahogy ő szeretné. Tehát függetlenedni, önállósodni, leválni a szülőkről, pénzt keresni. Meg addigis még a szülői , akik eltartják, lesznek a "feljebbvalók", tehát hogyha pl azt mondják, hogy 10 órakor este fekvés, vagy lekapcsolják a netet, vagy az áramot a házban, vagy valami, tehát ezt sem ő döntheti el , hogy mikor akar elmenni aludni pl; meg pl mindig felelnie kell, hogy kit hoz haza, és hogyha van párja, és odahozza, lehet, hogy a szülők kellemetlen módon kötekednének vele; tehát ezek nem jók pl ezek a dolgok; csak fontosnak tartottam megemlíteni. Ja meg szal tényleg lehet jó nagy keserűség, vagy harag a gyerekben jó sokáig, jó csomó ideig, hogy "miért nem érzett engem a szülőm elég jónak, hogy iskolába mehessek", meg szal pl irigyelni fogja azt , akit már hatévesen engedtek a szülei iskolába; merthogy ő majd egy évvel korábban kezdheti az életét, és tehát a gyerekben lehet hosszú ideig egy ilyen fájdalom, hogy "A szülei nem tartották elég jónak", nem bíztak benne, a képességeiben, hogy meg fogja tudni oldani, állni fogja tudni a sarat. Tehát az, hogy lebecsülték a szülei, és nem engedték, tehát tilos volt neki hatévesen iskolát kezdeni, mert a szülei nem engedték, és meg lett mondva, hogy nem megy;és kész; miközben látta, hogy a szomszédgyerekkel vannak pl ugyanolyan értelmi szinten, és ő pedig mehetett 6évesen iskolába;mert engedték.

Viszont ez se feltétlen a legjobb, amit mostanság vezetnek/vezettek be, hogy egy hivatal, aki nem ismeri a gyereket, ő döntheti el, hogy menjen -e a gyerek iskolába, vagy nem. Tehát ezzel se értek egyet feltétlenül.