Mitől lesz egy diák a tanár(ok) kedvence?

Én tanár vagyok, és olvasgatom itt a tipikus diákos elképzeléseket, hogy biztos az a tanár kedvence, aki jó tanuló, az SZMK-s szülő gyereke, vagy kolléga gyereke stb. Nos, a valóság az, hogy ezek azok a tipikus dolgok, amiket a diákok képzelnek bele, de a valóságot enyhén szólva sem fedik. Persze én csak saját magam nevében tudok beszélni, de az biztos, hogy én még olyan tanárt nem láttam, aki csak azért kedvelne egy gyereket, mert a kollégája gyereke...

Az, hogy kit kedvelünk és kit nem, teljesen emberi tulajdonságoktól függ, egyszerű szimpátia kérdése, van olyan gyerek, aki valamiért szimpatikus, és van, aki nem. De ez a postással, pénztárosnővel, akármilyen random emberrel szemben is ugyanígy igaz, valaki vagy szimpatikus, vagy nem. A gyerekek esetében persze lehet éppen egy szimpatikus gyerek jó tanuló is, de ez ilyenkor véletlen egybeesés. Sok diákom van, akik számomra nem szimpatikusak, holott jó tanulók, számomra a tanulmányi eredményeknek semmi relevanciája nincsen ebben a kérdésben (vagy ha van is, nem az a döntő).

Hogy jobban érthető legyen, inkább írok példákat, hogy kik számomra a szimpatikusak és kik nem.

Pl. van az a diák-típus, aki jól tanul, de (talán pont ezért) fenn hordja az orrát, ha levonok néhány pontot a dolgozatából, akkor nekiáll pimaszkodni, hogy ezt ő márpedig megtanulta, szinte a tanár hibája, hogy pontokat veszített... Az utcán pedig az ilyen soha nem köszön. Az ilyen diák számomra teljesen unszimpatikus. Amellett, hogy neveletlennek tartom, számomra teljesen érdektelen, és semmilyen pozitívat nem jelent számomra, hogy jól tanul.

Viszont az olyan diák, akinek láthatóan semmi köze nincs a tantárgyamhoz, de el lehet vele beszélgetni, közvetlen, aranyos és van valamilyen közös témánk, számomra egyértelműen pozitív. Pl. volt egy diákom, aki Star Wars fan volt, és szünetekben tök jól el tudtam vele beszélgetni erről, és az új trilógia számára is csalódás volt, és együtt szidtuk. Az ilyen gyerek, aki nem szemtelen, és tényleg olyan, hogy örül, hogy van közös témánk, és lehet vele beszélgetni, számomra egyértelműen pozitív, és teljesen lényegtelen, hogy kinek a fia, milyen jegyei vannak...

Most ez csak két példa volt, természetesen vannak jól tanuló diákok is, akiket szeretek (de nem pusztán azért, mert jól tanulnak), de remélem, ebből érthető a tanárok nézőpontja. A diákjainkban is az emberi tulajdonságokat díjazzuk, és nem olyan érdektelen, felszínes dolgokat, hogy kinek a kije, vagy hogy éppen hármast vagy ötöst írt nálam...

#12 vagyok még... Mivel biztos, hogy a kommentem után jönni fognak az olyan reagálások, hogy "márpedig az én osztálytársam a munkaközösség-vezető szülő fia, és őt jobban kedveli a tanár, ezért nincs igazam", ezért inkább leírom, hogy mi ez a jelenség, hogy ne keverjétek össze a dolgokat.

Nos, vannak olyan tanárok (fiatalok között is, de ez inkább az idősebbekre igaz, akik már jobban eltávolodtak a fiatalságtól), akik számára ti emberként nem jelentetek semmit, az ő szemükben ti homogén, arctalan "munkaeszközök" vagytok, akikkel ők rutinszerűen foglalkoznak, de ezen túl semmi különöset nem jelentetek számukra. Bejönnek reggel az iskolába, leadják az anyagot, de az ő számukra az igazi iskolai élmény az, hogy a kolléganőjükkel kávézgatnak, és beszélgetnek a divatos ruhákról és a férjeikről, aztán becsöngetnek, és idegesen, hogy megszakadt a beszélgetésük, mennek leadni az anyagot nektek, akiket már 20-30 éve tanítanak, egyik generáció után a másikat...

Persze ezt elég sarkosan fogalmaztam meg, mert azért ez sem 100%-ban van így, természetesen a tanárok is emberek, most ne gondoljátok, hogy minden 50-es tanár pont ilyen. Több kevesebb mértékben nekik is vannak szimpatikus diákjaik, de nem úgy, mint egy pályakezdő tanárnak... Inkább úgy képzeljétek el, hogy efelé tendálnak az ilyen tanárok.

Na szóval, az ilyen tanároknak is szükségük van arra, hogy a diákokkal kapcsolatot teremtsenek, mert ezer osztályfőnöki és tanári dolog van, amit csak úgy lehet működtetni, ha a diákjaikkal valamilyen közösséget alakítanak ki. De ez az ő módszereikkel úgy működik, hogy valami alapján kiválasztják azt a diákot, akire "támaszkodnak", és ez felszínes dolgok alapján történik. Pl. aki jól tanul vagy a kollégának a gyereke, arra bíznak dolgokat, azzal beszélnek meg ezt-azt, ami az egész közösségre vonatkozik, és ebből ti azt látjátok, hogy ezeket a diákokat kedveli, mert jól tanulnak stb. Pedig szó sincs erről, számukra ezek a diákok is ugyanolyan érdektelenek emberileg, csak valami alapján kellenek nekik "szócsövek", "kapcsok" a többi diákhoz. Kb. így kell ezt elképzelni.

#12 hat nem hiszem hogy vki érdektelen “munka eszköznek “ veljen vkit

pl volt olyan hogy a suliban azt hittem nem kedvel hozzateszem nem voltam egyedül vele mert mindenkivel ideges volt órán kiabált dobálta a kretat ....stb nagyon senki sem kedvelte ( kemia tanár volt meg alt iskban )

Tehát ha vki az órai óráiból indul ki annak valóban nem volt túl szimpatikus de egyszer elmentem karatezni és pont ott volt köszöntunk egymásnak atölelt puszi -puszi és jót beszélgettünk (megis lepődtem am mi ez a 369 fokos fordulat )

Szóval civilben jó fej volt de órán egy szétszórt almacsutka miatt is kellett dolgozatot írni

Vagy gimiben volt egy olyan tanár aki mindenkivel távolságtartó volt szeretett mindenkit kijavítani és feleltetni kémiából ( ő is kemia tanár volt ) en egy fel óráig a tábla előtt szerencsétlenkedtem mert nem tudtam felírni az egyenletet és addig nem ülhettem vissza a kicsengetés mentett meg fel óra kínlódás után

én házi feladatra is egyest kaptam holott kész volt csak hibás iskolába nem kifejezetten szerettek csoda szamba ment ha vki 2 est kapott annak már gratulálni kellett majd ez a tanár a szallagavatomon megkereste anyukamat és megdicsért engem hogy milyen kifinomultan táncolok szép intelligens lány vagyok hogy büszke lehet rám az anyukám ... stb

Persze Vannak olyan tanárok akik iskolában is jó fejek voltak ( ahogy írtam az előző kommentekben )nem csak civilben :)

De vannak olyan tanárok akik

Iskolában felveszik a “poker arcot”

De valojaban kedvesek

#14 Minden ember más, ahogy írtam korábban, sarkosan fogalmaztam, nyilván olyan tanár nincsen, aki pont olyan lenne, mint a #13-as válaszomban, ne úgy értelmezd azt, amit írtam, hogy az emberek tömegeire vonatkozik egyöntetűen.

#15 - általánosban és középiskolában is tanítok, de azt nem írnám le, hogy mit.