Megéri folyton másodiknak lenni? Mit gondoltok az ismerősömről?

Van egy évfolyamtársam, aki kvázi a riválisommá vált, ki nem állhatom.

Egy iskolán kívüli művészeti csoportban találkoztunk, kezdetben még nagyon szimpatikus volt. Egy idő után azonban, kimutatta a foga fehérjét, amikor féltékenykedni kezdett rám, amikor párszor nagyon jól teljesítettem és a tanár kicsit több figyelmet szentelt nekem. Ez a lány ezt alig bírta elviselni, állandóan ő akart a középpontban lenni, nyalizott a tanárnak, megpróbált kínos helyzetbe hozni. Azóta már otthagytam ezt a csapatot több ok miatt, de ez is közrejátszott benne.

Mivel évfolyamtársak vagyunk, úgy alakult, hogy egy közös órára kerültem vele, így nem szabadulhattam tőle. Én nagyon szeretem ezt a tantárgyat, amire közösen járunk, azonban úgy látom, hogy itt sem tudja elfogadni, hogy jobb vagyok nála. Állandóan rivalizálni próbál, méghozzá nagyon álszent módon. Tavaly elmentem egy előadói versenyre, amire hónapokat készültem, erre ő is jelentkezett csak azért, hogy bosszantson. Ő már nagyon sok ilyen típusú megmérettetésen vett részt, így nulla készüléssel meg is nyerte azt. Nagyon kiakadtam ezen, ráadásul utána mindig az orrom alá dörgölte a vereségem a közös óránkon, csak a saját eredményével dicsekedett.

Annyira idegesít ez a lány, hogy folyamatosan kihozza belőlem a legrosszabbat, ezért úgy érzem, hogy le kell nyomnom valamilyen módon. Az összes tanárnak benyal, sajnáltatja magát, meg akar felelni és nem tudja kezelni a kudarcot. Megint meghirdették az előadói versenyt, amire szeretnék menni, de a tavalyi eset nagyon elvett az önbizalmamból. Tudom, hogy idén is legyőzne a rutinja miatt, szerintetek megéri indulni, hogy úgysem nyerhetek? Megéri valamiben örök másodiknak lenni? 17/L