Szerintetek egy tanár szomorú lesz, ha meghal egy diákja (vagy volt diákja) akit kedvelt?

Szerinted??

Ott kezdődik hogy meghal egy ismerőse akit kedvel. Ez minden embert megérint. Mint tanár ember művelt, tanította azt az illetőt, tudja esetleg hogy mire lett volna képes, mire vihette volna ezért csak még fájjóbb pont lehet számára a dolog.

Nálunk ketten is meghaltak az osztályból, végzősként az őszi félévben, érettségi előtt, akkor kb egy hétig senki sem tudott az osztállyal mit kezdeni, de mi se magunkkal, csak nézett ki a fejéből mindenki. Mi kifejezetten összetartó osztály voltunk, az rengeteget segített. Aztán lassan jobbra fordultak a dolgok, de már semmi sem volt ugyanolyan.

Ballagás volt a legrosszabb, szegény osztályfőnökünk sírva búcsúzott tőlünk, hogy vigyázzunk magunkra.

Az osztálytalálkozók már vidámak voltak szerencsére.

Jó régen voltam iskolás, de emlékszem annak idején az egyik osztálytársunk a nyári szünetben kiugrott a 8 emeletről,meghalt. Szeptemberben amikor elkezdtük az évet a történelemtanárnőnk tőlünk tudta meg, hogy meghalt az osztálytársunk. Először ledöbbent, majd annyira sírt, hogy elnézést kért, hogy most elmarad az óra, és kiment a teremből. Komoylan olyan még nem volt, hogy közel 30 diák tanár nélkül csendben végig ülte a 45 percet. Az igazgató jött vissza, hogy a tanárnőt sokkolta a diákja halála, kiborult.

Hozzákell tennem, hogy a tanárnő nagyon jófej, vidám de nagyon érzelmes nő volt. Nagyon a szívére vette.

Nem csak a tanár, de a diákok is.

Már az is szomorú, ha valaki betegségben vagy balesetben meghal, de, ha öngyilkos lesz, azonnal előjön a társaikban, hogy ők mit tehettek volna érte. Emellett megrázza őket, mert meghalt valaki. A bűntudat, hogy esetleg közük volt e az utolsó csepphez a pohárban. Illetve, akik lelki gondokkal küzdenek, azokban felerősödnek a gondolotatok, hogy talán nekik is meg kéne tenniük.

Tapasztalatból írom, hogy, ha valaki öngyilkos lesz, mindenki az iskolában róla fog beszélni, rá fog gondolni, akkor is, ha előtte azt se tudták, hogy a világon van.

A tanárban pedig ugyanúgy ott van a fájdalom, hogy elvesztette egy tanítványát és a bűntudat, hogy ő is talán közrejátszott abban, hogy a diákjánál beteljen a pohár, emellett az jár a fejében, hogy mit tehetett volna, hogy ez ne történjen meg.

A tanárnak persze muszáj megpróbálnia erősnek maradnia, hiszen nem csak fel kell ezt dolgoznia, hanem támogatnia kell a diákjait, akiket szintén megrázott, meg kell velük beszélnie a történteket, éreztetni kell velük, hogy ez nem megoldás és akármi van, beszéljék meg vele.

Ráadásul ilyenkor történik az, hogy a tanárhoz odamennek a gyerekek, hogy amúgy ők is gondolkodnak az öngyilkosságon és azért azt is fájdalmas látnia egy tanárnak, hogy a diákjai, akik előtt ott az élet meg akarnak halni.