Ez csak engem zavar az egyetemen, első órákon? Mire jó ez?

1. Hozzásuólónak igaza van.

És, ba KONKRÉT célod sincs, akkor is, miért ciki azt mondani, hogy még nem tudtál dönteni?

Én pl úgy mentem nyelvi szakra, hogy tanár akartam lenni, de nyitott voltam másra is és így is tesztelgettem magam, így is mutatkoztam be.

Volt olyan is, aki azt mondta, ő a nyelvvel szeretne majd foglalkozni, de nem tudta eldönteni, mit, ez-az érdekli és ki szeretné próbálni magát. A tanárnak ez még külön terszett is.

A bemutatkozás meg azért fontos, hogy a tanár lássa, kiket tanít majd.

1:

Nem, az egyetem csak egy irány nem feltétlenül kell konkrét céllal oda menni, a legtöbben még nem tudják konkrétan mivel akarnak foglalkozni, ami teljesen rendben van, hiszen épp az egyetemen tanulnak meg egy csomó olyan dolgot, amivel kialakulhat egy konkrét elképzelés valamelyik irányba. Amit te írsz, arra a szakképzés lenne való, ahhoz nem kellene egyetem.

Szerintem igaza van a hármasnak. Vannak olyan szakok, ahol ez egyértelműbb (pl. fogorvos), de szerintem ez a ritkább. Az addig rendben van, hogy az embernek volt egy elképzelése, valamilyen belső indíttatása, érdeklődési kör stb., ami miatt az adott szak mellett döntött. Viszont szerintem a legtöbb esetben az egyetemen jön rá az ember igazán, hogy mennyiféle terület kapcsolódik egymáshoz és milyen lehetőségei vannak egy adott egyetemi képzésen belül, ha onnan továbbtanul, mit mivel lehet és mivel érdemes kombinálni, milyen képzések léteznek egyáltalán stb., stb. Nekem is teljes mértékben ez a tapasztalatom. Az egyetemen sokféle tapasztalatot lehet szerezni, mindenféle új információhoz jut az ember, kapcsolatokat alakít ki, kipróbálhat csomó mindent és ezáltal sok olyan lehetőségre derül fény, amire amúgy nem lenne az embernek rálátása. Illetve ott derül ki igazán, hogy mégis mit nyújthat maga a képzés.

Én sem szeretem ezt. Megmondom őszintén, hogy engem nem különösebben foglalkoztat az, hogy kikkel vagyok együtt egy órán, mert akivel dolgom van, szimpi, együtt járunk órákra és sokat találkozunk stb. azzal úgyis megismerjük egymást és nem ezen a 2-3 mondaton múlik. Viszont az első félévben egy kisebb létszámú órán még megértem, hogy mondjuk gyorsan mindenki bemutatkozik, elmondja a nevét, hogyan lehet szólítani stb., stb., mert akkor még tényleg senki nem ismer senkit. Viszont azt sosem fogom megérteni, hogy miért fontos bemutatkozni egy 100+ fős előadáson (egyesével mindenkin végig kellett menni a névsor szerint, be kellett mutatkozni, hogy hívnak, ki vagy, mit tanulsz, honnan jöttél, mit szeretsz stb., és a tanár meg akarta jegyezni a nevünket...nyilván nem sikerült) vagy ugyanígy miért kell bemutatkozni, ha már mindenki ismer mindenkit (másodévesek vagyunk, mindenki ismert mindenkit, a tanár is ismert minket és akkor mégis mindenkinek el kellett mondani, hogy xy vagyok, xy szakon tanulok, xy-t szeretek csinálni a szabadidőmben, xy a kedvenc "nemtudommim"....)... Én már megmosolygom ezeket, mert a többség nem tudja, hogy mit mondjon, értelmetlennek tartja, úgyis ismerjük egymást stb., emiatt sokaknak van egy ilyen sablon szövege és mikor már sokadik alkalommal hallom újra ugyanazt a szöveget akkor az már vicces vagy nem is tudom. Én sem tudok soha mit mondani, szóval csak szimplán elmondom a szokványos dolgokat, valaki kis "funfact-eket" mond, valaki próbál vicces lenni stb., szóval mindenki máshogy oldja meg. Van olyan is, aki előadja, hogy "háááát nem tudom mit mondjak magamról, igazából nincsen bennem semmi érdekes, csak kint tanultam és dolgoztam Francia orszában, van egy bandám és fel szoktunk lépni, a rádióban is játszák a számainkat" és akkor így ott ülsz, hogy "okééééé". De ez a ritkább, szóval valaki vagy normálisan elmondja, amit el szeretne mondani vagy rövidre fogja, de szerencsére kevés az ilyen álszerénykedő, felvágós, nagyzolni vágyó stb. típus, én nem szeretem azt.

7:

"Azt meg tudod kb., hogy melyik területe érdekel a tudománynak/területnek, amit választottál, nem? Ha pl. biológusként kezdesz, tudod, hogy a genetika vagy etológia felé húzol inkább, ha nyelv szakra mész, akkor is van valószínűleg elképzelésed, mit akarsz attól, még ha az csak annyi is, hogy mélyen megismerd a nyelvet."

Egyrészt még ezek is nagyon tág kategóriák, azt még csak nagyon kevesen tudják, hogy konkrétan mivel fognak foglalkozni. Az még akár az egyetem után is jelenthet útkeresést, ha kell munkahely váltásokkal, munkahelyenbelüli döntésekkel.

Pl. nagyon kevés orvostanhallgató tudja az elején, hogy milyen szakorvos szeretne lenni, de sokuknak még közben is változhat 180 fokot az irány, pl. akkor döntik el, hogy kutatóorvosok akarnak lenni, vags épp a gyógyszeriparban helyezkednének el. Vagy ott vannak az informatika szakok, tudja valaki, hogy szeret programozni, szeret a számítógépekkel foglalkozni, de ezeknek 1000-nyi részterülete van, amiket később választ. Nagyon kevés olyan egyetemi szak van, amelyik konkrét szakembereket képez, nem is lenne jó, ha ilyen lenne a felsőoktatás. Ugyanazon diploma ugyanazon szakirányaval is rengeteg felé lehet menni, de akár át is képezheted magadat, akkor sem lesz hátrány, hogy mást is tanultál.

Ti megismeritek a tanárt, így természetes igény részéről, hogy ő is szeretne megismerni titeket. Az olyan furcsa, amikor azt sem tudod, kiket oktatsz, vagy milyen emberekkel ülsz ott órán.

Én kereskedelem és marketing szakon tanultam, és sokáig nekem sem volt konkrét elképzelésem. Mégis fel tudtam sorolni szakterületeket, amelyek érdekeltek, és mindig hozzátettem, hogy majd diploma után kiderül, hogyan alakul. Senki sem bántott érte.