Bunkóság lenne megmondani neki, hogy ne szóljon hozzám?

"Ne érj hozzám, ne szólj hozzám, sőt rám se nézz!"

Olyan rövid az élet, ne vesztegesd el azzal, hogy azon gyötröd magad, ki mit gondolhat rólad. Igazából a kutyát nem érdekli a lelkiállapotod, akit érdekel csak annak a véleménye számít. Egyedül azt döntsd el mindig, hogy szerinted mivel okozol kevesebb kárt magadnak. Nem mindig az jár kevesebb energiaveszteséggel, ha csöndben megpusztulunk :) Még ha idegennek, rémisztőnek is érzed elsőre, a beleállás a dolgokba sokszor (nem mindig, és nem azt értem alatta, hogy bolond módjára keressük a bajt, nyilván az sem mindegy hogyan küldjünk el valakit az anyjába :)megteheted ignorálással is, úgy hogy közben jól érezd magad) nagyobb energiát hoznak, mert kiállsz magadért. Ezen gondolkodj el, és így dönts. Ebben az esetben csak az őszinteség a célravezető, elmondod, hogy miért nem akarsz vele jó pofizni, amiket itt leírtál... Nyilván nem egymenetes bunyó lesz, mert lehet, hogy majd bedurvul, de kezd el. Pár alkalom után már csak legyinteni fogsz rá :D de ki tudja, lehet hogy kiderül miért viselkedett így, és meg tudjátok beszélni. Legyél egyenes, és határozott!

Én is azt mondom, hogy legyél egyenes. “Figyelj, minek jössz beszélgetni meg haverkodni, ha közben kibeszélsz? Örülnék, ha nem keresnéd a tàrsasàgomat ezentùl, nincs szükségem ilyen emberekre.” én valami ilyesmit mondanék