Miért szólnak be a tanárok (is) csak azért, mert kicsit tehetősebb családból származom?

Legközelebb arról beszélj, mik a te terveid és te mit vittél végre és hangsúlyozd ki, hogy te ne egy alma vagy, ami a fáj-e, hanem egy egyén, akit önmagában kell értelmezni.

Mond el, hogy esténként a gyakorin recskázol, mert nincs, akivel beszélni tudsz, és szeretnél barátokat, akikkel délután lehet menni bringázni és hétvégén túrázni.

Sajnos elég korán tapasztaltad meg, hogy milyenek az emberek valójában. Ez nem fog változni később se. Azért tömörülnek az emberek azonos szociális körökben, mert megértik ott egymást. Te úgymond rossz körbe csöppentél bele.

El nem tudod képzelni, hogy milyen lesújtó érzés az, hogy egy egész életet építettél fel arra, hogy diplomát szerezz egy ígéretesnek tűnő pályamodellel, s utólag kiderül, hogy garantált bérminimumot kapsz. Aztán hirtelen felbukkan egy kölyök a köreidben, akinek már most magasabb a piaci értéke, mint amit te a kollégáiddal valaha el fogsz tudni érni, úgy, hogy nem tett le még semmit se az asztalra.

Ez mindig így lesz, ha kevésbé tehetős rétegben mozogsz. Eme irigy gondolatok feldolgozása gyanánt mindig te leszel a kibeszélés tárgya.

Mit tehetsz: vagy tűröd (bár ennél nem lesz jobb), vagy kiállsz magadért (maximum az orruk alatt mormogva fognak kibeszélni), vagy tovább állsz egy tehetősebb körnek megfelelő iskolába. Esetleg iskolát váltasz egy hasonlóba, ahol nem szólod el magad a kezdet kezdetén.

A baj az hogy mivel páran megbántottak, már nem tudod lazán kezelni (érthetően) ezért egyrészt minden beszólást rosszindulatnak érzel, a vicces, kedveset is, másrészt többnek érzed a valóságosnál. Lehet hogy tényleg csak nem kellene foglalkoznod vele.

Mondjuk megtehetnéd hogy konkrétan számolod melyik nap hány ilyen beszólást kaptál. Írd fel, hogy hétfőn volt 3, kedden 8, szerdán....És ne arra fókuszálj hogy ne szóljanak be neked, hanem hogy több legyen mint előtte. Versenyezz magadban, hogy vajon aznap sikerül-e több beszólást kapnod mint előző nap, hogy az a nap rekord számot hoz-e. Legyen az a cél, hogy minél több benyögés vagy piszkálódás érjen!

Ez afféle "kutyaharapást szőrével" gyógymód lehetne - konkrétan tanítják is a pszichológusok, keress rá nyugodtan: Viselkedés terápia, Elárasztásos módszer. Vagy a kognitív terápiáknak olvass utána, hogy hogyan kell megváltoztatni a gondolkodásodat egy dologról ami szorongást okoz neked.

ne hazudj, nem érsz el vele semmit, aki most emiatt piszkál az találna mást. magadat kell úgy "megváltoztatnod" vagyis tovább képezned, hogy ne is érdekeljen.

Mint amikor kis korodban a földön minden apró dudorban elbotlottál mert még kicsi volt a lábad. de amikor megnőttél, ugyanaz a dudor vagy egyenetlenség már majdnem simának tűnik a nagy cipőtalpadhoz képest és úgy mész át rajta hogy észre sem veszed. Most a személyiségednek ezen részét kell megnövesztened, hogy ami most még nagy neked, az olyan kicsi legyen hozzád képest, hogy észre se vedd!

Sok sikert!

A gond az iskolaváltással, hogy oda is elérhet a híred. Én pl amikor eljöttem a sulimból egy másilba, fél évvel rá átjött egy lany ugyanonnan és hetek múlva már csomóan ismerték a sztorimat (elmondta egy lánynak az osztályból, aki elmondta a többieknek).

Simán lehet, hogy átmész egy másik suliba ahol pont az egyik osztálytársad ismeri a régi sulidból a volt osztálytársad vagy átmegy valaki más onnan.

Szerintem maradj és vagy hagyd rájuk a beszólásaikat és mosolyogj, mert idővel elunják vagy valami vicceset szólj vissza, amit írt az egyik hozzászóló.

Sajnos beskatujáztak, de idővel majd talán átalakulnak a kapcsolataid odabent. A gimiről ugyanis tudni kell, hogy 4 év alatt bőven változnak a szerepek az osztályban és a baráti kapcsolatok.

Ez egy tanulópénz volt most Neked. Hamar megtanultad, hogy nem kell mindent kiadnod magadról mindenkinek. Idővel ráérzel, hogy kivel mit oszthatsz meg negatív következmények nélkül.