Elvárható szerintetek, hogy felismerjek mindenkit akivel egy iskolába/egyetemre járok, akkor is, ha sose beszéltünk egy szót se szemtől-szembe?

Jogos... Gondolom, nem jogi karra jársz...

Persze, hogy nem jogosan várják el. De azért amikorra te ismerős leszel valakinek legalább látásból, és rád köszön, akkorra azért illendő lenne, hogy ő is ismerős legyen neked - de ha mégsem, akkor is alap, hogy visszaköszönj. És legalább akkor nézd meg jobban őt végre, hogy legközelebb már te is felismerd.

Egyébként nagyon függ attól is, hogy mennyire elvárható, hogy mekkora egyetem mekkora szakáról van szó: ahol 150-en járnak az adott szak egy évfolyamára, ott egész más a helyzet, mint ott, ahol csak 15-en, nyilván.

A szakod szerinti mondjuk 50 embert, ha ez a teljes évfolyam vagy a csoporttársakat ismerni érdemes. Ha 200 fős az évfolyam, irreális mindenkit megjegyezni.

Megint, ha A és B szakosoknak van közös mondjuk angolóra, 25 emberre, akkor realisztikus abból 10-et ismerni, maximum. Ha ebből a 10-ből nem ismersz fel valakit egy év után, az kellemetlen, de nem szégyenletes.

Nekem volt olyan ismerősöm, akivel általános első osztályt csináltam együtt. Egymásra találtunk később és kiderült, egy egyetemre fogunk járni, csak más szakra. Általános elsőtől egyetemig nem is találkoztunk, egyetem előtt kicsivel lettünk FB-n ismerősök, de, ahogy mentem az egyetemen, nem ismertem fel így nem köszöntem neki (megjegyzem az arcmemóriám borzasztóan rossz), mire ő letörölt Facebook-ról és írt egy levelet, hogy számára az ismerős az, aki köszön neki. Mellékesen ő nem jött oda hozzám és köszönt nekem vagy akármi, hogy "Helló, Ancsa vagyok, nem ismersz fel?"

De mindegy.

Szóval, aki ismerősöd Facebook-on, azt illik megismerni, köszönni neki. Csacsogni már nem kell velük.

Ugyanúgy, ha valakivel közös óráid vannak és gyakran látjátok egymást.

De, a valaki néha napján felbukan és azt se tudod kicsoda, az már más tészta.

Nekem sok gyerek volt, akivel csak heti 1 alkalommal volt közös órám és, ha szembejött velem az utcán 1-2 év után se tudtam, hogy ki ő.

Érdekes kérdés egyébként.

Én személy szerint ha valakivel köszönő viszonyba se vagyok akkor önszántamból nem köszönök rá, viszont ha rám köszönnek akkor minden feltétel nélkül visszaköszönök.

Pl múltkor a teremben ültem bent, épp kajáltam. Aztán egy 9.-es kislány bejött mert kereste a pulcsiját. Amint meglátott már mosolyogva kívánt jó étvágyat. Nagyon aranyos volt :) Az ilyenek úgy jól esnek az embernek. Sajnos a pulcsija nem volt idebent így nem tudtam neki segíteni :/

Igaz, én még gimibe járok, egyetemen már lehet más a helyzet, mindenesetre nem várható el jogosan, hogy bárkivel le állj jópofizni, az viszont igen, hogyha rád köszönnek akkor köszönj vissza. Nekem nem tudom miért, de nagyon jól esik ha mosolyogva rám köszönnek :)) Bár ritka, dehát érthető, hisz én se vigyorgok és köszönök csak úgy rá az emberekre :D