Ha beszélnék az egyik tanárnővel, az osztálytársammal folytatott egyik beszélgetésről, mert szerintem nem normális amit csinál (t), nagyon szemét ember lennék? (HOSSZÚ kifejtés) 18/l
Nagyon bizarr kiakadást csinált végig nekem facebook-on. Ingázik az öröm és a mély letargia között. Szerintem akár bipoláris zavara is lehet. Eddig se volt piskóta, de az még elviselhető kategória volt azokhoz képest, amiket az utóbbi időben művel.
Minden titkát tudom, egyiket se meséltem senkinek, mert tudja jól, nem mondanám el senkinek. Megjegyzem, nem vagyunk barátok, ebből volt is gond, hogy ő az akar lenni, de ezt mindenkinél eljátssza, aki egy csepp kedvességet mutat.
Ez a sok titok már nyomasztó, próbálok eltávolodni a lánytól, hogy rám ne számítson, ne legyek lelki szemetes, és magamnak is, hogy ne hagyjam, hogy az legyek.
Megmutatnám a tanárnőnek a beszélgetésünket, hogy nem csak kitalálom ezt az abszurdságot, amit ha nem mutatnak meg, én sem hinnék el, olyan gyerekes és... nem is tudom, hirtelen.
Konkrétat nem írok, miről van szó, nehogy véletlenül ide tévedjen és felismerjen.
Kissé sz*rul érzem magam, hogy ezt akarom, mert akármennyire szemét velem, ami titkokat megosztottak velem általánostól kezdve, sosem mondtam el senkinek.
Beismerem, k*b*szottul feszültté tesz, hogy ő össze és vissza mondhatja és írhatja nekem a hülyeségeit az élet igazságtalanságiról, a saját hibái miatt történő rossz miatt, és ha nem értek egyet, nem vagyok partner, nem teszem meg "szíve vágyát", máris értetlen szemét vagyok, és minden rólam szól, közben az ő élettörténetét ismeri a tanári kar és az osztály is. Sok már.
Sok óránk van az említett tanárnővel, megbízható, ezért gondoltam, valahogy pl: olyan beszélgetést hoz elő osztály szinten, ami... fogalmam nincs, kifogytam az ötletekből.
Nem szent akarok lenni, hogy "mi közöm van és a tanárnak mi köze van" ehhez, hogy lelki békéje legyen meg a lánynak. Azért tenném, mert folytatná ugyanúgy, mindenkivel, többek közt velem is, ha le is tiltom, talál valamit. Azért, hogy ne legyen mindenki szemét, csak mert ő úgy gondolja, ahogy. Évekig kell még egymás mellett lennünk, ugyanott folytatjuk, és jelentem, elég volt ez a néhány év ahhoz, hogy ne akarjak még kettőt elviselni, személyesen és közösségben.
Köszönöm, aki elolvasta.
válasza: válasza:Ne hagyd, hogy lelki szemetese legyél bárkinek.
Nem feltétlen kell külső személyhez fordulnod, ha nem érzed megoldhatatlannak a saját lelki egyensúlyod megőrzését.
(Bár tény, jó lenne biztosan kiadni magadból, és beszélni erről a lányról valakivel. Akivel megbeszéled a dolgokat, nem magadba fojtod. Esetleg ha úgy érzed, írd meg nyugodtan. Mindig is érdekeltek az emberek lelki folyamatai.)
Szerintem első körben a lánynak jelezd, Te erre nem vagy vevő, finoman és udvariasan hozd a tudatára.
Nehéz lesz kilépni ebből, az biztos. Ne egyből tiltsd le vagy ilyesmi, nem kell feltétlen bunkónak lenni egyből.
Viszont, ha ön- és közveszélyes, nem kérdés, azonnal szólj a tanáraidnak, akár a lány szüleinek, iskola pszichológus stb.
Ha nem érti meg, hogy terhel téged túlzottan a gondjaival, teljes mértékben ignorálnod kell.
Nem szép dolog ez, de a Te lelki békéd többet ér, mint az övé. Nem tartozol érte felelősséggel.
Még annyit tennék hozzá, ha elmúltatok mindketten 18 évesek, felnőtt emberek vagytok, jogi értelemben mindenképpen.
Nem biztos, a tanárnő segítőkész lenne vagy joga van beavatkozni mások életébe.
Sajnos, a mai világban, a legtöbben inkább direkt nem veszik észre a problémát, nem segítenek, nehogy őket érje sérelem.[ [link]
Oké, a lényeg: Elmondjam és megmutassam a tanárnőnek az osztálytársammal folytatott beszélgetést, mert a viselkedése, amit nem részletezek, nem normális? Ha igen, nagyon szemét ember lennék emiatt, hogy egy ilyen privát dolgot, mint a beszélgetésünk, ami a titkáról szól, amit csak velem osztott meg, megmutatom másnak? Szerintem segítségre van szüksége, de már nekem is, és kb mindenkinek, mert mindannyian falnak megyünk tőle.
17:58: A lánynak már írtam, hogy tévesen gondolja, miután már elhordott engem mindennek a világfájdalma után. Mintha falnak beszélnék. Lehetetlen vele megértetni, azt se fogta fel, amikor előző évben az osztály, közösen, erős célzásokat tettünk arra, hogy a viselkedése sok. Erre, többet mondta a bajait, mint előtte, mert azt hitte, csak viccelünk, a többi jött magától.
Ebben az évben meg már csak nekem szokott kijutni a jóból neten, az osztályban 1-1 kivétellel álszent béke van.
Már nem tapad rám piócaként. Elsőben azért is képes volt felhívni este, hogy melyik felsőjét vegye fel, vagy amikor boltban volt, hogy pl: krumplisalátát vagy babafőzeléket vegyen otthonra.
Az ignorálást próbáltam. Nem jött össze. Olyan kicsi az osztálylétszám, hogy egész nap egymás seggében vagyunk, ezáltal előbb vagy utóbb összekerülök vele, mindegy mit teszek. Plusz, mindig történik valami, közösségileg, amit jobbik esetben nélküle beszél ki az osztály, rosszabbik esetben telepszik a hangulatra.
Ami miatt most kiakadt, nem tudtam kikerülni az összeveszést, akárhogy próbáltam, ugyanis elismerte, az ő hibája, vagyis önzősége, mégis én lettem elhordva.
Igen, mindketten elmúltunk 18 évesek, ő már azt hiszem 19.
Azért is gondoltam a tanárnőre, mert remekül használja a szavait és a véleményét, hogy beláttasson vagy meggyőzzön valakit, és nem gonosz, önérdekű boszorkányról van szó. Persze, tud az is lenni, de ez mindenkinél szerintem így van.
válasza:"Elsőben azért is képes volt felhívni este, hogy melyik felsőjét vegye fel"
Nem bántásból írom, de gondolkodj el rajta, ha Te nem kedveled őt, és képes vagy felvenni este a telefont, amikor látod ő hív, ez már rajtad is múlik nagyban. Mit tűrsz el, és mit sem. Illetve miért válaszolsz neki, ha rohadtul nem érdekel ?
Szerintem gondolkozz el azon, Te hogyan menedzseled a kapcsolataid. 18-19 évesen már nem ártana tudni, hogyan kell kezelni az ilyen szituációkat. Nem egy mediátorra, a tanárnőre hárítani a probléma megoldását vagy kvázi panaszkodni neki.
+ nem mindegy, szemét vagy, vagy sem mások véleménye szerint ?
Ne mi határozzuk meg, mit gondolsz magadról.
Akkoriban még kialakulóban volt minden (elsőben), ezért vettem fel. Első látásra volt némi unszimpátiám, de úgy voltam vele, ne legyek előítéletes, adjak esélyt és időt. Aztán magamban lerendeztem azt, hogy csak osztálytársak, nem barátok, tehát iskolában esetleg elbeszélgetünk, de kívül semmi. Tehát normális osztálytársak. Nem sikerült.
Nem akarnám a tanárnőre hárítani. Van az a helyzet, amikor csak nekem lenne rossz, ha én csinálnám. Ha nem rögtön támadásnak venné, nyugodtan beszélnék vele, de a legutóbbi is csak arra volt jó, hogy szitkozódjon rajtam, pedig normálisan, szépen írtam neki, anélkül, hogy érezhetően felment a pumpa.
A tanárnőt legalább meghallgatja, engem ennyire se méltat.
válasza:Ha a tanárnőnek megmutatod a beszédeiteket és a tanárnő erre a témára hivatkozva beszélni kezd a lánnyal a témáról, máris kisül, hogy Te ismertetted a tanárnőt.
Azt tanácsolom, hogy a tanárnő hozza elő a témát tanítási órán, összefüggésbe hozva az aktuális tananyaggal (nem kell ennek a jövő héten történnie, hanem amikor összehozható a tananyaggal). Kollektívan elemezzétek és tárgyaljátok meg a témát. Nem biztos, hogy egybehozható, de lehet, hogy igen.
válasza: válasza:"és ha nem értek egyet, nem vagyok partner, nem teszem meg "szíve vágyát", máris értetlen szemét vagyok"
- Hát ezt kell csinálni. Világíts rá hogy mindenért ő a felelős, és magára vessen, ha szar az élete. Egyből nem fog traktálni. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!