Dilemma az élettől: tanárnak mi a fontosabb a saját gyereke szalagavatója vagy az osztályának a szalagavatója?
Na ti hogy döntenétek (mit produkál az élet): van egy tanár aki egyben osztályfőnöke is egy végzős középiskolai osztálynak. És van neki egy szintén végzős gimis fia.
És ilyen a véletlen: a fia szalagavatója pont akkor lesz, amikor az osztályának a szalagavatója. De pont akkor adott nap adott órában (szombat 17h mind a kettő)
Dilemma! Melyikre menjen a tanár?
Ne menjen el a fia szalagavatójára? Hát....
Vagy a másik ne menjen el a végzős osztályának a szalagavatójára osztályfőnökként ráadásul ez neki nem egy szabadidős program hanem MUNKAHELYI kötelezettség? Hát....
Szóval?
Egy hét még van, de én már most megmondom hogy melyiket fogja választani (de nem árulom el). A bort iszik de vizet prédikál tipikus eset forog majd fenn.
(ja és nem én vagyok az a tanár hálistennek)
Hát akkor arra varrjál gombot, hogy nálunk egy osztályfőnök a GYEREKE BALLAGÁSÁT választotta a saját osztálya helyett (akiket maga az igazgatónő kísért, mert nekik sem volt helyettesük épp)!
És készülj fel, hogy mivel az oszi gyereke is most érettségizik, így bizony a ballagásotok is egybe eshet...
Hogy miért választja a gyerekét? Mert ő mindig a gyereke marad, ti meg pár hónap múlva elhúztok mind, a többség soha többet nem fog foglalkozni a tanárral (hiába teszitek netán már most a párás szemű fogadalmakat, ezekből rendszerint nem lesz semmi). Szóval kicsit vegyél vissza, nem tudom, mit képzelsz, hogy majd te fontosabb leszel neki, mint a saját gyereke.
Csúnyán hangzik, de a tanárnak az osztály “munkaeszköz”, ami 4-5 évente cserélődik, és NAGYON kevés olyan diák van, akivel megmarad bármilyen kapcsolat hosszú távon (mert azt megint hagyjuk, hogy érettségi után 1-2 évig a suliban is folyamatosan hízelgő emberkék visszajárnak nyalizni, ezek is eltűnnek utána). Szóval ne is haragudj, de ezért nem fogja eldobni azt, hogy életében először és utoljára láthassa a saját gyerekét fellépni.
Ráadásul nem is értem, hogy egy 18-19 évesnél ez miért okoz ekkora törést. Nem kisgyerek vagy már, akinek a tanító néni maga a megváltó, hanem fiatal felnőtt, aki pontosan tudja, hogy az iskolába tanulni jár, a tanàr pedig kvázi a felettese, oktatója, nem a szeretett családtagja.
Nyilván egyébként ő is bánja/bánta, hogy nem volt/lesz veletek, de ne csapj már ekkora patáliát. A hivatástudatot meg ne keverd ide, mert azt bőven teljesíti azzal, hogy tanít, felkészít titeket, foglalkozik az ügyes-bajos dolgaitokkal, próbálja kovácsolni az osztályközösséget. És jajj, akkor 4-5 év közös munka után meg meri tenni, hogy miután sok erőfeszítéssel eljuttatott titeket a szalagavatóig, akkor biza a saját gyerekét választja. Kövezzük is meg mindjárt. Ha meg eddig is csapnivaló tanár volt, akkor megint csak minek arénázol? Semmi nem fog megváltozni a részvételtől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!