Ki hogy van a "mindent uraló" tanárokkal? (Lent)

Egyénfüggő. Van, aki igában teljesít jobban, van, aki szabadon.

Én azt mondom, hogy a cél az lenne, hogy mindenkinek kialakuljon a saját jegyzetelési és tanulási stílusa. Elvégre ami valakinek jó, az lehet, hogy másvalakinek rossz. A jegyzetelésnek a neve is utal rá: olyasvalami, amit az ember magának feljegyez. Úgy, hogy azt ő maga értse. Merem azt mondani, hogy nem így kéne megfogni azokat, akik lusták.

Egyébként is: tipikus balkáni stílus. Miből áll az óra? Körmöljünk le 6 A4-es oldalt. És csodálkozunk, ha utálják a tantárgyat, meg az iskolát is? Egy kicsivel ideálisabb oktatási rendszerben a jegyzet tényleg jegyzetként funkcionálna, azaz a lényeg válzlatos rögzítése, meg az esetleg tankönyvben nem fellelhető kiegészítő információk lejegyzésére szolgálna. Egy órának nem abból kéne állni, hogy a tanár diktál, hanem abból, hogy a tanár értelmez és magyaráz.

Ez azért elég katonás.

Én nem szeretem az ilyen tanárokat. Mindig is jó tanuló voltam, jövőre pedig már a diplomámat is a kezemben tarthatom. :)

Mégsem pártolom ezt a katonás rendet, mert mi emberek nem vagyunk egyformák, így a tanulási stílusunk sem azonos. Én eleve jobban tudok hallás után tanulni, ami érettségiig elég is volt (bár egyszer egy helyettesítőtanár borzalmasan lehordott, amiért nem húztam alá dolgokat). Most, egyetemen a játékosítást alkalmazom egyébként, készítek saját jegyzeteket, életszerű, itt-ott humoros példákkal. Így játszva tanulok, gondolkodva, nem pedig egy mások által megszabott rendszerben.