Letiltottam az osztálytársnőmet. Ti mit csináltatok volna?

Szép napot!

Nem a neten élem az életemet, alkalmanként a munkáimon kívül semmit nem posztolok, tehát nekem nem jelent semmit a face az anyámmal való kapcsolattartást és néhány rajongói csoportot leszámítva.

Az osztálytársam két éve az egész osztálynak + tanároknak, szüntelenül sorolta a problémáit. Az elején persze mindegyikünk együtt érzett az osztályból. Tényleg olyan, mintha el lenne átkozva, ezt nem tagadom. Mostanra viszont mindegyikünk unja, nem érdekel senkit, ugyanis a szavai erősen ütik a másikat, és bár igaz, ha akartuk, ha nem, minden órán, minden szünetben csak mesélt és mesélt, nekünk vagy kint, a folyosón a tanároknak, ami behallatszik a terembe... Ez az utolsó év, de utána még néhány két évig egy osztályban leszünk. Ebben az évben inkább csak hiányzik, az eddigivel viszont tömény önsajnálat, hiszti, nyafogás. Meguntam. Mindenkinek vannak bajai, amiket ha szeretne, nyugodtan megoszthat, az osztály meghallgatja, meg is értjük, de ez már ránk erőszakolás volt. Finoman próbáltuk vele közölni, hogy sok, de nem értette, sőt mi több, viccnek fogta fel ezért "felturbózta".

A lánnyal amúgy átlagosan egész jóban vagyok, tartva azt, hogy nem barátok, csak osztálytársak vagyunk, és nem viszünk semmit túlzásba - a legelső héten, csak mert valaki kedves szót szólt hozzá és segített, ebédről beszélt náluk + ott alvás. Nagyon tudott tapadni az emberre, ezért jobb a távolság. Ja és amúgy leginkább én lelkiztem vele, amikor nagyon a padlón volt, tanácsokkal láttam el, amikért hálás is volt. Én is voltam padlón, sokszor, egyedül, így gondoltam, jobban érzi magát, ha kiadhatja. Ezután volt rá példa nem is egyszer, hogy azért hívott fel, hogy mit vegyen a boltból, mert éhes.

Itt jön képbe a kérdés.: Ma írtam neki a tegnapi napot, nem volt iskolában. Kérdezte, volt e valami. Én meg írtam, hogy igen, volt ez-az. Dióhéjában... begépeltem neki, hogy már mindannyian megszoktuk, hogy vele mindig történik valami, ezért nem volt mérges rá. Ezt így, ahogy előbb írtam, minden bunkóság nélkül. Erre ő teljesen bedühödött, mekkora bunkó vagyok, további sértegetések. Ismerve őt, direkt hozzátettem még az elején, hogy tudom, nem szándékosan, nem ő akarja, nem az ő hibája, de... amit írtam, mert igaz, tényleg mindig történik vele valami, amit aztán, mintha kötelező lenne, elmond, töviről hegyire.

Nagy empátiával rendelkezek, tényleg megértő vagyok, szívesen hallgatom meg más kínját-baját, viszont senki, se én, se más nem bír egy ilyet örökké.

Nyugodtan visszaírtam neki, nem sértegetve őt, mire ő tovább folytatta a sértegetést, ezért tiltottam, nem kérek többet a nyafogásából.

Ti mit tettetek volna?