Miért terjesztik azokat a pletykákat az egyetemről hogy vért kell izzadni, átvirrasztják az éjszakákat, napi 10 kávét megisznak mert olyan fáradtak stb?

Talán mert az NKE egy büféegyetem.

Nem csodálom, hogy van mellette időd, pláne akkor mennyi időd lesz majd, mikor munkát keresel az ottani “diplomáddal”.

Igen az NKE egy büfészak.

Lehet el tudsz vele helyezkedni valami alacsony bérért valami gagyi helyen.

Mindenki a saját tapasztalataiból táplálkozik és mivel minden egyetem, minden szak más és más emiatt elég nagy eltérések lehetnek a véleményekben. Plusz, ugye az emberek másképp is élik meg az egyetemi éveiket, a vélemények is torzulnak, esetleg az emlékek megszépülnek idővel vagy valaki szereti magát sajnáltatni és így tovább. Én például a gimis tanáraimtól mindig azt hallgattam, hogy mennyire embertelenek, gonoszak lesznek majd az egyetemi tanárok, "nem lesznek ennyire elnézőek mint mi", "nem lesznek ennyire rendesek és segítőkészek" stb., stb. és én ennek pont az ellenkezőjét élem meg. A tanárim tök segítőkészek, rendesek, sokkal normálisabban kezelnek bennünket (bármikor lehet tőlük segítséget kérni, nem néznek hülyének, nem szólnak le, nem aláznak meg stb.), sokkal jobb órákat tartanak (érthetőbb, követhetőbb, érdekesebb és nem az van, hogy villámgyors sebességgel végigkattog a dián és kész), sokkal elnézőbbek is (pl. határidők tekintetében) mint a gimis tanáraim. Viszont biztosan van olyan is, akinek pedig nem ilyen tanárok jutottak és azt mondja, hogy szerinte az egyetemen nagyon szemetek, nem korrektek, nem segítenek, nem tudnak tanítani, bunkók stb., stb. és lehetséges, hogy igaza is van. Úgyhogy ugyanígy, lehetséges, hogy neked csak 4 napon vannak óráid, rengeteg szabadidőd van és el tudsz menni 6x edzeni egy héten, de nem mindenkinek ugyanilyen a helyzete és ez nagyon sok tényező függvénye.

Én egy nyelvszakon tanulok, nekem még nem volt olyan félévem, hogy ne lett volna órám minden nap. Viszont valaki (pl. a legjobb barátnőm közgázon tanul) meg tudja oldani, hogy mondjuk legyen legalább egy üres napja a héten. Nálunk nagyon szigorúak is a jelenlétet tekintve, elég sok kötelező katalógusos órám van (az előadások is) és emiatt ezekre be kell járnom, nem tudom kihagyni (ha nincsen felszerelésed/házid vagy késel, akkor már kihúznak és valaki a betegség miatti hiányzást sem fogadja el). Viszont pl. a közgázos barátnőm sok előadására nem jár be, mert náluk azokon az órákon nem vezetik a jelenlétet, van hozzá anyaguk, tudnak tanulni az óra nélkül is. Nekem nincsen sok zh-m, csak elvétve 1-2 félévente, ahogyan a közgázos barátnőmnek sem, míg az orvosis szobatársam rengeteg zh-t ír kb. minden héten. Nekem elég sok beadandót kell írnom pl. műelemzéseket, különféle esszéket és nagyon sokat kell olvasnom is, míg a közgázos barátnőmnek pl. inkább gyakorlatiasabb feladatai vannak, csoportfeladatokat, projektmunkákat kapnak, az orvosis szobatársam is tanul, illetve mindig csomó feladatlapot kap, kémiai számolások, fizika, latin és miegyéb. Szóval minden szak más fajta készülést is igényel, más mennyiségű időt kell ráfordítani, és akár más lehet a feladatok nehézsége is. Illetve az sem mindegy, hogy kinek milyenek az adottságai, mert valaki már órán megjegyez és megért nagyon sok mindent, míg valakinek picit több időt kell rászánnia, ismételni stb., szóval az egyéni képességeken is múlik. Ahogyan az is sokat számít, hogy ki hogyan veszi az akadályokat, ki hogyan kezeli a stresszt, mennyire tudja magát rávenni a tanulásra, mennyire veszi komolyan a feladatait, mennyire tudja beosztani az idejét és így tovább. Én pl. alapvetően nem egy nehéz szakon tanulok, de a feladataink nagy része (pl. olvasás, írás) elég sok időt elvesz az ember életéből és emiatt jól fel kell tudni mérni, hogy mikor mennyi időd lesz, mikor kell elkezdened, hogy elkészülj a határidőre stb. és hiába egy bölcsészkar, bizony vannak olyanok akik sírnak, stresszelnek, éjszakáznak, energiaitaloznak hajnalig, mert nem jól menedzselik az idejüket és a feladataikat. Én már egész sokat fejlődtem és jobban csinálom, tanulok a saját hibáimból, de velem is előfordult már ez még az elején. Ellenben az orvosis szobatársammal már két éve együtt lakok és rajta nem nagyon látom, hogy bármikor is ideges lenne, stresszelne, sírna, literszámra inná a kávét és stb., mert ő sokkal összeszedettebb, céltudatosabb, kiegyensúlyozott és jobban tud tervezni is. Eljár sportolni, bulizni és mindeközben jól is tanul, míg én olyan típus vagyok aki vagy a csak a tanulásra koncentrál vagy nem tanul, tehát nekem nem megy a párhuzamos tanulás és szórakozás.