Tanárok, ti hogyan reagáltok arra, ha egy diák egy műsor alatt a beszédét nem képes végig mondani vagy nem tud belekezdeni, mert lámpalázas?

Fokozatosság. Előbb csak kórusmunka. Aztán 1-2 mondat saját szerep. Majd egyre több.

Az ilyen gyereknek valami súlyosabb önértékelési zavara, szociális fóbiája van. -> Pszichológus

Az ilyen gyereket eleve csak úgy szerepeltetném, hogy egy bátrabb társával együtt mondja a részét. És utána dicsérném, hogy milyen ügyesen mondta.

Igaz én felnőtteket oktatok (egyetemistákat) de nagyon sokan nem mernek kiállni a többiek elé megtartani egy előadást, ezért mindig kis dolgokat, egymás előtt gyakoroltatok velük hogy lássák, nincs abban semmi. Mire eljutnak odáig hogy pl. verseny vagy szakdoga védés, általában leküzdik legalább annyira hogy ez ne vonjon le az előadás értékeléséből.

Én is ilyen voltam. De nálunk kötelező volt szerepelni, úgyhogy előtte vodkát ittam a WCbe, pedig semmi kedvem nem volt lerészegedni. De az meg sokkal gázabb lett volna, ha elkezdek remegni, meg elfojtódik a hangom.

Azért alapból szr helyzet ez, mert olyan dolgot kell ilyen esetben csinálni, ami nem érdekel, és ezt olyanok hallgatják, akiket szintén nem érdekel. És ilyenkor beindul az h mit keresek itt? Miért nem megyek el? És akkor már rosszul vagyok. Aztán ha rám kerül a sor, és mindenki rám figyel, és várják h csináljak valamit, én meg egy bábunak érzem magam, akinek nincs szabad akarata, és azt csinálnak vele amit csak akarnak. Na ezért ittam.

De amikor közönség előtt zongorázok, akkor semmilyen rossz érzésem nincs.

Szóval sztem, ha olyan dologgal áll emberek elé, ami amúgy érdekli, és a közönséget is érdekli valamennyire a dolog, akkor lehet hogy jobban megy majd neki.