A tanárokat mennyire zavarja, hogy manapság már nem szokás kirakni a képüket a tablóra?

A tabló alatt érted az emlékképet, ami bent marad az iskolában és csak akkor látod viszont, ha oda bemész (lehet soha többé)? Ettől azért jóval gazdagabb emlékkép az a 4-5 évnyi iskolába járás és élményszerzés amit ott megéltél. Hát még ha a tanáraiddal a neten, közösségi oldalakon legalább ismerősi szinten tartod a kapcsolatot. Vagy annyira sem, de elég ha rákeresel, és láthatod őt. Ez a kérdés a 2000-es évek közepéig lehetett volna érv, de ma már nem igazán.

Arról már szót sem ejtve, hogy az egyediség és kivagyiság (nehogy olyan legyen, mint évtizedeke óta), és főleg a mémek (és villámdivatok) korában olyan szintű tablókat képesek sokak megálmodni és legyártani, hogy sokszor jobb nem is adni az arcod hozzá. Aki emo volt, annak is ég a pofája 5 év múlva, hogy így emlékeznek meg róla, de a Pepe béka, Hide the pain Harold meg hasonló cringe témákra épülő tablók örökre ott maradnak emlékeztetőkre, azt sem fogják tudni 20 év múlva hogy mik voltak azok, és miért lett az a központi témája egy osztály bemutatásának.

Engem teljesen hidegen hagy.

Egy tanár.

Biztos, hogy rosszul esik nekik, de kit érdekel? A lelküket kitették a tanítványaikért, és nem kellenek a tablóra. Azért a valamire való iskoláknál nem így megy, gondolom.

A diákok meg majd bánni fogják, amikor -vagy ha egyáltalán- ember lesz belőlük.