Szerintetek ha új tanévtől kezdve mindig mosolyogva köszönnék egy férfi tanáromnak (előtte nem tettem) akkor mire gondolna?

Ha ő megjegyezte magában, hogy Te szomorkás vagy, akkor örülne, hogy végre mosolyogni lát és azt gondolná, biztos megoldódott a gond, ami miatt nem tudtál mosolyogni vagy csak simán van valami az életedben. Nem nagyon merengene, hogy mi lehetett az, biztos gondolná, hogy új fiú vagy valami jó dolog a családodban. De ennyiben maradna, ez kvázi tartana 2-3 percig és csinálná a dolgait.

Ha nem nagyon szúrta ki, akkor semmit nem gondolna.

Egy tanár is a családjához megy haza, ott annak a kollégái, a nehezebb sorsú gyerekek, a tanórákra a felkészülés, a családjukkal a dolgok, a barátaik... Simán lehet, hogy elkapod pl egy rossz pillanatában 10:00-kor, mert előtte veszett össze telefonon a saját gyerekével vagy csak simán kóürházban van a gyereke és aggódik vagy azon filózik, hogy mit vegyen munka után, szóval meg van a kis élete, a gyerek mosolya egy kis százalékban tudja így megmozgatni belülről.