Ti felmondanátok egy ilyen helyről?

Idáig bármit mondtam, csak lefikázták rögtön (egymással is ezt csinálják, csak van aki tűri, hogy ne legyen egyedül).+ engem az is zavarna, hogy magamról infókat adjak ki

Egyik régi munkahelyemen is volt egy csaj, aki átült a mi szobánkba, és minden előzetes ismerkedés vagy bevezetés nélkül bejött reggel, és mivel csak én voltam ott, elkezdte fosni a szót magáról meg a gyerekeiről. Erre elmeséltem neki valamit, amit aznap reggel olvastam a hírportálon a tudományos rovatban, és sok összefüggés nem volt azzal amit mondott, de gondoltam, ha ő nem győződik meg róla, hogy érdekel-e a mondandója, akkor nekem se kell. Majd ezt viszonozta azzal, hogy ő is elkezdett sorolni valami baromságot, és innentől fogva véget is ért a kapcsolatunk...Ha minden fenntartás nélkül nem vagyok hajlandó végighallgatni, amit a száján kifosik, akkor már nem is voltam neki érdekes. Még ő volt megsértődve.

Sajnos van egy olyan utópisztikus elképzelésem, hogy akkor is vegyenek emberszámba, ha nem szolgáltatom ki magam. Ez amúgy szerintem jellemző, hogy egy munkahelyen egyszerűen antiszociális bunkónak tartanak, ha nem adod ki az életed minden egyes intim részletét, illetve, nem vagy hajlandó valaki lelki szemetesládájává válni. A nők rendszeresen úgy próbálnak velem "barátkozni", hogy már a legelső közös ebédelés vagy kávézás alkalmával közölnek valami arcpiritóan intim infót magukról (megcsalja a férje, esküvő után csinálták először, stb.) És ha nem dobok be valami hasonlóan bizalmas infót, akkor ejtve vagyok.

De ha megszólalok, hogy de jó, hogy most ilyen jó idő van tavasszal, és nem az a sártenger, mint tavaly, akkor síri csend és hallgatás a válasz. Pedig innen lehetne egy kapcsolatot kiépíteni (vagy ennyiben maradni) és nem onnan, hogy lelki szemetesládának használom a másikat.

Stockholm-szindróma...

Az ok lenne, hogy én is elkezdem fosni a szót, és akkor legalább "beszélgettünk" kicsit? Vagy számít valami hierarchia is, hogy ki beszélhet magáról? Egyáltalán hogy kezdjek el beszélni magamról, ha senki se kérdez tőlem semmit, ha elkezdek beszélni, akkor meg nem válaszolnak, azaz levegőnek néznek?