Facebook like mennyire tükrözi a valóságot?

Ez most olyan hogy robogóval anno a kutya nem "lájkolt" évekkel később megvettem a nagy motorom, tesóm lőtt pár képet rólam amikor elmentünk ide-oda, és érdekes módon érkeztek még a kommentek is, "vigyázz magadra, király a gép, bejött az élet"

Szóval valós lehet amiről Te magad is írtál, a hétköznapi dolgokra nem igen kíváncsi senki, de ami feltűnő, szokványostól eltérő, arra sokan kapnak.

Rendben kifjetem, hogy értsed : nézd meg a Black Mirror című sorozat harmadik évad első részét, aminek a címe a nose dive. Bizony azt gondolod, hogy nem létezhet ilyen, pedig létezik. Távolkeleten ha nincs elég sok ismerősöd és like-od, akkor bizonyos állásokra fel sem vesznek. Sőt! A kamera rendszer követ és elemzi a mozgásokat, már nem is arcról ismer fel, hanem mozgás alapján. És adatbázis nő szépen, ki mit mikor...

A csodálatos ebben, hogy egyeseknek ez az álmunk, hogy ilyen világban élhessenek. Ezek az emberek izgulnak, hogy lesz-e elég like egy képre, vagy, hogy valójában a valóságot tükrözi-e néhány pixel.

Remélem így már érthető a #nosedive. Csak ne juss oda, ahova a rózsaszín főszereplő.

Nem a mennyiség a lényeg; a minőség. Julika kap 98 lájkot a képére, amin a tengerparton fekszik. Te kaptál 3 lájkot arra a képedre, amin a Szántódi komp előtt állsz.

No, de, az a 3 ember élőben is szívesen meghallgatná, hogy érezted ott magad, míg a 98 ismerőse a másiknak lehet tesz rá nagy ívben.

Illetve, megosztasz egy cikket és érkezik rá csak 3 lájk? Mert az a három ember tényleg odafigyelt a tartalomra, érdekli, amit kiírtál. Míg egy tengerparti képnél valaki csak gondol egyet "zengerpart, lájk" és el is felejtette.

Nekem olyanok lájkolják a képeimet, akik tényleg azért lajkolják, mert örülnek annak, hogy boldog vagyok (és fordítva én is így lájkolok mást). És nekem ez elég. De akkor se omlok össze, ha senki se lájkol be egy képet. Ban olyan ismim, aki sosem lájkolja semmimet, mégis tök jól elbeszélgetünk, hogy "Láttam Poccok, hogy kitetted ezt a képet. Milyen volt Tihany?".

Azt meg pláne nem nézegetem, hogy melyik kolléga, volt csoporttárs, stb., hány lájkot kapott és kiktől. Minek? Nem izgat!!! És felesleges időtöltés. Miért legyek féltékeny, hogy a főnök belájkolja a kolléganőm képét és az enyémet nem? Az enyém nem tetszett neki, az övé igen. Ennyi.