A vendéglátás miért stresszes munka?

Én ugyan nem “klasszikus” értelemben vett vendéglátós vagyok, de múzeumban vagyok tárlatvezető.

Egyrészt fiatal kis csajként rengeteg lekezelő, lenéző pillantást kapok (műszaki jellegű hely), hogy ugyan én mit érthetek az itt kiállított dolgokhoz meg hogy merek én dirigálni Őfelségének és pláne a pici tündibündi kisgyerekének, hogy ne fogdossa, rángassa a kiállítási darabokat. Hiába magyarázom el persze, hogy egyrészt balesetveszélyes, amit csinálnak, másrészt ha megsérül az adott tárgy, kemény pénzeket fizethetnek és lehet, hogy nem is lehet pótolni pl egy-egy letört alkatrészt.

Másrészt sokan úgy gondolják, hogy ha kifizették a belépőt, akkor innentől nekik mindent is szabad, tolakodhatnak a többi vendég elé, 10 percekre elfoglalják a helyet, miközben mögöttük áll a sor, a személyzettel meg úgy beszélnek, mintha alsóbbrendűek lennének. Nagyon ki tud akasztani pár ember, főleg a neveletlen kisgyerekek, akikre még csak csúnyán se nézhetek, ha őrjöngenek, mert rögtön ott terem apuci/anyuci és úgy beszél velem, mintha a s.ggéből rángatott volna elő, aztán meg rohan panaszkodni, hogy itt milyen szörnyű alkalmazottak vannak, nem engedik a pici fiát felmászni a kiállított tárgyakra. Szuper. Persze ha engednénk és leesne, megsérülne, akkor meg az lenne a baj, hogy itt micsoda veszélyek vannak, amiket mi nem hárítunk el.

El kell viselned a sok aggreszív, idióta, agyhalott ember, akikről még azt sem feltételeznéd hogy egy általánost el tud végezni illetve akik csoda hogy életben vannak amennyire osotbák. Nem mutathatod ki a véleményed, hisz belőlük éltek. Barátságos, szimpatikus benyomást kell keltened, akkor is amikor felasszák az agyad minden marhasággal.

Nem fizetnek elég jól.