Mi volt a legkínosabb, esetleg legmegalázóbb helyzet melyet a munkád során át kellett élned?

Építőipari szakgimnáziumba jártam, ahol kötelező volt nyarnata néhány hét szakmai gyakorlat elvégzése. Minden tanulónak keresnie kellett egy vállalkozást aki foglalkoztatja (ingyen). Szóval 16-17 éves lányként reggel 8-tól este 6-ig építkezéseken hordtam a kavicsot, fugáztam, vakoltam, festettem, sittet hordtam stb stb. Ez még rendben is lenne.. de egyedüli lányként majdnem minden munkás megszólt, hogy mit keresek én ott, és hogy miért nem tanulok inkább körmösnek, kozmetikusnak vagy hasonlónak. A legjobb rész az volt a dologban, hogy a "kisdolgomat" nem tudtam elvégezni, max ritkán ha épp egy lakóháznál dolgoztunk és beengedtek wc-re (retkesen, koszosan). Mert ugye a pasik könnyen elvégzik, de a nők.. és akkor így igyál sok folyadékot 40 fokos hőségben. Továbbá volt, hogy egy nem lakóingatlan külső szigetelését csináltuk és akkor jött meg a havim. Természetesen átáztam és az volt a szerencsém, hogy nem látszott meg nagyon a munkásruhámon.

A legmegalázóbb tehát az volt, hogy nem tudtam elmenni pisilni, hogy megjött a semmi közepén, a munkások beszólogatása, és hogy ha volt lehetőségem akkor a megrendelőnél bekéretőzni toalettre.

(Könyvelő lettem végül.)

21/N

Amikor azt mondta a főnököm, hogy huzzak ki a raktàrból egy kb 2 méteresre pakolt rekeszt. Nagyon nehéz volt, és nagyon imbolygott+nagyon nehezen kezeltem a bèkàt is, akkor használtam először olyat, és senki nem mutatta meg, hogy kell.

Na, miután nagyon, nagyon nehezen kivittem a 100 kilós szartömböt a főnökön azt mondta, hogy vigyem vissza, mégsem kell.

Na, jó...De hogy? Elkezdtem visszaràncigàlni a békát a nehéz szarral, csak a helyére nem sikerült visszarakni.

Erre utánam jött a főnököm, hogy vegyem le az egyenruhàm, és takarodjak haza, mert én a "pi csàmat vakarom" egész nap, és ennyi volt.

Azt hiszem a 3. napom volt az, és ez műszak közepén történt.

Azóta rettegek a béka hasznàlatàtól, és havi 1 millió forintèrt sem dolgoznèk azzal. Rémálom.

#4

Uhh, ilyen békával bénázós sztorim nekem is akadt, szóval át tudom érezni :/ Nekem is csak úgy a kezembe adták és mindenféle előzetes bevezető nélkül be is dobtak vele a mélyvízbe, aztán persze ment rajtam a röhögés és az ordibálás, hogy haladjak már, ne szerencsétlenkedjek. Elég rossz emlékként maradt meg nekem is, bár annyira nem traumatizált, mint téged.

A következő munkahelyemen szerencsére már minden téren türelmesebbek és jobb fejek voltak velem, és a békázásból is kaptam egy kis gyorstalpalót az első napomon.

Sajnos sok megalázó és kínos szitu ér a munkám során, mivel eleve olyan munkát végzek, ami abszolút nem az én világom és nem is érdekel, viszont perpillanat ez a legjobb lehetőségem a közelben. Szóval motivációm nem nagyon van hozzá, csak az tartja bennem a lelket, hogy a nyár végén várhatóan Pestre költözök, és ott talán tudok majd a szakmáim egyikében állást vállalni.

Ezen a helyen a legmegalázóbb szitum talán az volt, mikor a szalag végén álltam, pakoltam egy kollégával a dobozokat a raklapra, viszont az egyik alkalommal csak a végén vettük észre, hogy a legalsó sorban néhány dobozt rossz irányba pakoltam be. Nosza, pakolhattuk le az egészet, közben persze a szalagot is meg kellett állítani emiatt. Mindenki látta, hogy az én bénázásom miatt állt le a munka, és látványosan elkezdtek röhögni vagy bosszankodva forgatni a szemüket. Közben a mellettem dolgozó kolléga üvöltözött a főnökkel, hogy vigye már innen mellőle ezt a balf**zt, a főnök pedig velem üvöltözött, hogy, hogy lehetek ilyen béna.

Égtem, mint az állat, és legszívesebben elsüllyedtem volna. Előfordultak azóta hasonló esetek, és az a baj, hogy ilyenkor általában még csak nincs is jogom megsértődni, vagy visszaszájalni, mert általában tényleg én cseszem el a dolgokat, szóval jogosan akadnak ki rám :/

De mondanom sem kell, hogy eléggé megcsappant az önbizalmam, mióta ott dolgozom.

25/F

Amikor elkezdtem dolgozni az új helyemen, az akkori főnököm már épp nyugdíja előtti utolsó hónapokat töltötte a cégnél.

Normális volt, mindenben segített, teljesen korrekt volt. Nem volt türelmetlen sosem abban az első 1-3 hónapban amíg belejöttem a szakmába.

Végül elment tőlünk, helyébe került az új felettes (fiatal, frissdiplomás).

Valamilyen ügyet pár héttel később el kellett intézni, ami hozzám kapcsolódott, papíroztunk, 4 főnök és 2 beosztott, tanácskoztunk az irodában.

Az egyik felettes végül úgy döntött, felhivja a nyugdíjazott főnököt, hogy szerinte mi legyen a megoldás.

Ki is hangosította a hívást, hogy mindenki jól hallja. (Persze, nem szóltak neki, hogy "várjál, kihangosítalak, hogy mindenki értsen", egyszerűen csak megnyomta a gombot a telefonon.)

Főnök felvette, készségesen segített is, minden rendben volt, majd egyszercsak elkezd rólam beszélni, hogy "Jaa, hogy XY ügye? Hadd meséljek róla valamit: szegény egy gyenge elméjű kis emberke, sokszor rövid az esze, egyszer például azt kellett volna csinálnia, hogy (blablabla) és nekem kellett megmutatni neki... Szóval XY-ról ne is beszéljünk, vele csak a gond van mindig, bár inkább sajnálom őt, mert tényleg egy szerencsétlen".

Eközben én csak szembenéztem az új főnömmel, aki úgy nézett vissza rám, mintha ufó lennék. Én valamiért megcsóváltam a fejem, néha a telefonálóra oda-oda pillantva, s közben halkan annyit mondogattam: "ebből semmi nem igaz..."

A tárcsázó főnök is próbálta udvariasan lerázni a már rég nem a tárgyról beszélő

ex-főnököt, de az csak folytatta az én kibeszélésem, amit nem csak én, hanem még több ember is csendben hallgatott.

Nagyon kellemetlen volt, azt hittem elsüllyedek szégyenemben.

(Ezután 2 hónappal meghívott engem is, kollégákat is egy grillpartira, de én válaszra sem méltattam.)

Amúgy annak ellenére, hogy az új főnök ezután az eset után furcsán viselkedik velem és ő is hülyére próbál venni ahol csak ér, még mindig ott dolgozom, szóval annyira mégsem vagyok buta ember, ha eddig nem rúgtak ki...

Szobalányként dolgoztam egy 4 csillagos szállodában, ahol egy igazi nagyképű idi ota volt a főnök és a munkahelyen gyakran káosz volt. Nos, egyszer "romantikus csomagot" kellett bekészíteni a vendégnek, aki már úton volt, úgyhogy sietni kellett és mivel nem volt ott, aki bekészítse, így engem küldtek fel a pezsgővel és kellett vinni egy kis tálcát is, amire bonbonok voltak kirakva.

A tálca már megvolt, szépen rakosgattam ki rá a bonbont, mikor megjött az a kö csög (igazgató) és elkezdett velem óbégatni, hogy én nem az az ember vagyok, akinek ez a dolga, hogy a bombonok között -matasson- !

Na, én odabactam a tálcát egy olyan szöveg kíséretében, hogy matat ám a jo édes apád f...!Valszeg nem hallotta meg a saját hangjától, de ha mégis, nos annál jobb.

Ott hagytam a francba az egészet, gondoltam, majd megoldják a dolgot, ahogy akarják.Elmentem más részlegre csinálni a feladataim.

Később, úgy 1-2 óra múlva újra összefutottunk és ott már próbálta elviccelni, kimagyarázni a dolgot, mert közbe rájött az idióta hogy én nem csináltam hülyeséget, de megmagyarázta, hogy azért akadt ki, mert az a szabály, hogy a bonbont csak a felszolgáló pakolhatja a tálcára.Ja,értem, a szobalány keze nyilván szaros, de ha mégsem, akkor sincs annyi esze és szépérzéke, hogy ki tudjon rakni a tálcára pár bonbont. Ráadásul vendéglátós végzettségem is van. No comment...

Másik: egy hamburgeresnél voltam próbanapon és belekötött, hogy hogyan reszelem a sajtot, szerinte nem jól reszeltem (hányféle képpen lehet sajtot reszelni??).Meg csomagolásnál nem jó irányban fogtam szerinte a fóliát, mert arra is volt ám külön technikájuk.Nem,nem a végeredmény számított! Amúgy mint emlitettem, vendéglátos (is) vagyok, ráadásul már több, mint húsz éve vezetek háztartást, beleértve a konyhát is, tehát sajtreszelésben, csomagolásban is van némi tapasztalatom.Mondjuk, ennek már vagy 5 éve és azóta is rendszeresen keresnek alkalmazottat.Szóval, van baj a fejekben, de saját ostobaságukat ezek sem fogják soha észrevenni.

Meg egyik szálloda főnök elkezdett nekem sopánkodni, hogy találtak nálam sokkal jobbat, csak elszalasztották.Mondom: oké!

Mikor kérdezett valami tök alap dolgot a diákom és fogalmam nem volt.

Aztán persze következő órára utána néztem a dolognak és kiderült baromságot kérdezett, de akkor ott leblokkoltam és csak hebegtem habogtam

Nekem nagyon nagyon kínos, megalázó nem volt, de szemtanúja voltam gimis koromban egy nő nagyon megalázó momentumának a munkahelyén.

Elmentünk ágyat venni. Jött a mostohaapám is Róla azt kell tudni, hogy egy hisztis vadbarom volt (már meghalt) és néha oktalanul, jogtalanul ordibálni kezdett. Plusz nagyon rosszul bánt édesanyámmal és velem is.

Visszatérve a sztorimhoz, a volt mostohaapám körbejárta velünk a boltot, aztán, amikor választottunk, leültünk a nővel, aki körbevezetett minket. Részletfizetéssel szerettünk volna fizetni, a papírmunkát intéztük. A volt mostohaapám kiment a kocsiba, hogy megvár minket ott. Mondtuk ok és szépen elkezdtük intézni az egészet. A nő ült az asztalnál, mi oldalt, körülöttünk ott dolgozólk meg pár vásárló.

Eltelt 5-10 perc és a volt mostohaapám becammogott, üvöltözve. Elkezdett ordítani a nőnek, hogy mit kell ilyen lassan csinálnia a dolgát és hogy rabolja másnak az idejét és hogy ő meg kint várakozik meg blablabla... Szídta a nőt. Ordított. Anyám udvariasan kitessékelte a férfit az autóhoz. (Amúgy az üvöltést szó szerint értsétek úgy, hogy zengett tőle az egész bolt).

Sosem felejtem el a nőt; egyszerűáen látszott rajta, hogy mindjárt sírva fakad. Remegett a hangja, a szemei már-már könnybe lábadtak. Édesanyámmal együtt mondogattuk neki, hogy nehogy komolyan vegye komolyan a volt mostohaapámat.

Utána én megmondtam anyámnak, hogy nem vagyok hajlandó beszállni az autóba, inkább hazabuszozok, mire anyám rám kiabált és bekényszerített. (Bár ez már nem tartozik ide)

A mai napig előttem van a nő arca.

Kicsit reménykedek, hogy olvassa ezt a kommentet és így még egyszer bocsánatot kérhetelk a volt mostohaapám nevében.

Olyan szituáció is volt, hogy Édesanyámmal szintén gimis koromban elutaztunk; Magyarországon belül. Volt egy kis szálló, ahova elmenél hét elején egy csapat emberrel és a ét végén tartottak egy búcsúestet.

A búcsúestre előre le kellett adni a rendelést; volt egy határidő.

Na már most, leutazott hozzánk közben a volt mostohaapám és ezen a vacsorán is réászt akart venni. nem szólt senkinek csak bement a szabadtéri mulatságba. Mindenkinek hozták a kaját és mondta, hogy kacsát akar enni. Elmondta a pincér azt, hogy sajnos nem tudják felszolgálni, mert előre kellett jelezni, de helyette tudnak mást ajánlani. Adtak mellé neki rozébort is.

A volt mostohaapám rábólintott, majd kihozták a kaját és elkezdett orditani a pinvcérrel, hogy undorító, amit művelnek, hogy ilyen kajával és rozé borral akarják kiszúrni a szemét és a vendég az első és mindent meg kéne érte tenniük. Mindenki mindket nézett. Ő meg csak üvöltött egyre durvábban.

Utána odamentem a pincérhez és bocsánatot kértem a volt mostohaapám modora miatt; nyugodt volt, de lkátszott, hogy nem nagyon esett neki jól.

Annyira sajnálom, amikor ennek leszek a szemtanúja. :(