Táppénz alatt tilos jól éreznem magam?
Nos úgy alakult, hogy elszakadt részleges az bokaszalagom egy rossz lépés következtében és lábadozok. Már minden rendben van viszonylag, varratokat kiszedték de táppénzen vagyok még, mert nem terhelhető.
A lényeg az, hogy a munkahelyemről beszólogatnak nekem, ami egyébként első munkahelyem, hogy menni kellene már dolgozni, az nem lehet igaz, hogy ilyen hosszú ideig lábadozok, ha találkozunk valahol beszólnak, elmegyek kaját venni, hogy ide eltudok menni, de dolgozni nem megyek. Összeültünk haverokkal múltkor sörözni, úgy hogy ők jöttek el hozzám, meglátogatással egybe kötve, de munkahelyről, főnöktől jött az arrogáns beszólás egy emberen keresztül, hogy bulit tudok rendezni, de dolgozni nem tudok, érdekes. Tegyük hozzá, hogy nem irodán dolgozok, fizikai munkás vagyok egész nap lábalok, meg vassal foglalkozok.
Táppénz alatt tilos magam jól érezni, vagy mi? Éheznem kellene, depressziósan az ágyhoz láncolva? Beadtam nekik minden táppénzes meg kórházi papírt eddig.
Minden esetre megfogalmazódott bennem a felmondás, mert úgy tűnik nem igazán néznek ember számba a hátam mögött.
A kommenteket nem olvastam el.
Szabad jól érezni magad, de nem érdemes szétkürtölni.
Amikor nekem hasi műtétem volt, az 1 hét kórház, 2 hét otthon lábadozás volt. Nem volt azzal egyenlő, hogy otthon feküdtem két héten át, de nem raktam ki Facebook-ra meg Insta-ra, hogy "Most elmentem egyet sétálni", "Itt ülök a cukrászdában", stb. Sőt; aki látogatott, külön kértem, hogy NE tegyen ki közös képeket a közösségi portálra. (Ráadásul a kórházban se tettem ki képeket; sok ismerősöm posztol, ha befekszik).
Szerintem itt lehetett a bibi - nem hinném, hogy átmentek hozzád és másnap valaki azzal ébredt, hogy Te biztos piáztál a haverokkal az este.
Ha az utcán meglátnak, mondhatod, hogy orvoshoz mész, orvostól jössz - a kaja vásárlást annyira nem értem hogy függ össze azzal, hogy, ha enni tudsz, dolgozni is, de arra simán mondhatod, hogy enned kell. :) Hacsak nem mucsaröcsögére jársz ki ételt venni, tömegközlekedési eszközökkel és így vesznek észre. De megmondhatod, hogy nem igen tudsz/szeretsz főzni és nincs aki vigye a főtt kaját.
Egyszer itthon maradtam egy reggel, mert ment a hasam, és hánytam. Betelefonáltam, hogy bocsi, nem tudok menni, amit a helyi kisfőnököm nyugtázott, hogy oké, megoldják majd valahogy. Kb. 1 órával a hívásom után, mikor már olyan potom 5 kilótól szabadultam meg a hányásnak és a hígan távozó bélsaramnak köszönhetően - tehát nem voltam jókedélyű -, felhívott a nagyfőnököm, hogy mit képzelek magamról, a problémám széntablettával megoldható, blabla. Mondtam neki, hogy túl vagyok már tartálynyi széntablettán, mégsem tudok a budi 5 méteres körzetéből szabadulni, mert a legváratlanabb pillanatokban kezd el folyni belőlem a cucc úgy felül, mint alul. Nem hitte el, oké, legyen, felöltöztem, és bementem. Mihelyt beértem, direkt ettem pár falatot; mondanom sem kell, 5 percen belül okádtam a padlóra egy akkorát, mint ide Washington. Ha lett volna erőm, még odavetem a Nagyfiúk c. filmből elhíresült "Nyald fel, takkernő!" dialógust is, de sajnos kitessékeltek, mielőtt levegőt tudtam volna venni.
Kérdező, lehet ugyanígy kéne eljárnod. Függeszd fel a táppénzt, enj be, húzd meg azt a szalagot újfent! Ez így utána munkahelyi baleset, ami 100%-os táppénz. A hordágyról pedig színpadias mozdulattal ints be ezeknek a gyökereknek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!