Szerintetek való nekem egy munkahely ilyen személyiséggel?

Alapvetően határozott vagyok, persze amikor volt munkahelyem először meghúztam magam mindig, meg néha olyan közegben be vagyok tojva az elején. Eddigi munkahelyeimen nehezen ment a beilleszkedés, főleg az elején, mert: nem nyomultam, nem nyaltam a már rég ott dolgozók fenekét, aki nem szólt hozzám én sem szóltam hozzá, ha valaki nem köszönt, még próbálkoztam eleinte, de aztán már én sem köszöntem rá, nem tárgyaltam ki az életem senkinek, nem pletykálkodtam másokról. Szerintem kedves vagyok, és jó beszélgetőpartner, mert odafigyelek a másikra. Viszont a fenti tulajdonságaim miatt mindenhol nehezen illeszkedtem be, mindig csak kb. 3 hónap múlva kezdtek el úgy ahogy elfogadni, vagy legalábbis eltűrni a jelenlétemet. Mindig találtam embereket akikkel viszont jól elvoltam, de sokszor mégis azt éreztem, hogy gyomorgyörccsel megyek be reggelente olyanok közé, akik levegőnek néznek. Tényleg az volt a szerencsém, hogy mindig találtam 1-2 embert, aki viszont bírt engem, csak a többiekkel nem tudtam mit kezdeni, és ez eléggé kialakított bennem egy undort az egész munkahelyi közeg iránt. Munkakeresés előtt állok, és már most azon agyalok állandóan, hogy ha bekerülök valahova már megint hónapokig várhatok, hogy normálisan befogadjanak, és ne úgy nézzenek rám, mint valami ufóra. Kicsit nehéz ezt elfogadnom, mert én ennek teljesen az ellentéte vagyok. Bárhol dolgoztam eddig és jött egy új valaki, mindig azonnal szóba elegyedtem vele és kedves voltam hozzá, és ez nem azért volt, mert rászorultam, hanem alapból ilyen vagyok, illetve átérzem annak a helyzetét aki új emberként kerül be egy munkahelyre. Amikor még egyetemre jártam akkor is szinte bárkivel szóba elegyedtem meg elvoltam, aki kicsit is kedves volt és lehetett vele értelmesen beszélni. Szóval nem értem ezeket a munkahelyi viselkedéseket, de mindegy is. Végülis tudom, hogy sok ember ilyen leszrom a másikat stílust képvisel, de akkor is rossz ez, és zavaró. A helyzet az, hogy nem tudok változtatni magamon, próbáltam még az elején, volt olyan helyem ahol tepertem nagyon, de be kellett látnom, hogy fizikai fájdalmat okoz az erőltetett jópofizás, egyszerűen ellenkezik a természetemmel. Ha viszont valaki nem jópofizik, akkor meg különcnek könyvelik el. Szerintetek így van esélyem, hogy valaha bárhol elfogadnak és nem gyomorgörccsel kell bejárnom? Gondolkodtam már azon is, hogy vállalkoznom kéne, ott a magam ura lennék és megkímélném magam a munkahelyi környezettől, ami engem lelkileg nagyon lefáraszt. Mi a véleményetek?

L