Munkahelyen miért olyan lekezelőek azzal aki, nem illeszkedett be, magányosabb típus?

Igen, magyar mentalitás.

Eddig velem is ez volt, mindegyik munkahelyen. Én átlagban egy csendes, visszahúzodó nő vagyok, de van bennem némi vezetői hajlam és okos, intelligens is vagyok ezek mellé, tökéletes céltábla a megkeseredett nőknek, akik nem ambiciózusak, nem okosak. Szóval ment a kibeszélés ezerrel, kiutáltak, mert velem nem lehetett beszélni semmiről (értsd, nem beszéltem ki senkit és a csillagászat meg a tudományos témák érdekelnek főleg, arról ők nem tudnak sz...rt sem.) és elérték, hogy gyomorgörccsel járjak be nap mint nap és augusztusban felmondtam.

Ja a köszönés. Piszkáltak vele, hogy én nem köszönök (nem igaz), miközben ők vagy nem köszöntek, vagy csak egy bunkó hello-t, amit a kutyámnak nem mondok.

Azóta jó helyen vagyok. Vannak bunkók, akik nem köszönnek, de mindenhol vannak. De szerencsére a többség cuki és kedves és ami a legjobb, tiszteletben tartják, hogy 'furcsa' vagyok, néha beszélgetünk, nagyon is jól elvagyunk, de nekem kell a magány kicsit.

De összeségében a magyar emberek iszonyat bunkók, nekik minden kell és azonnal. Mindennap fellöknek a tömegközlekedésen, mert ő megy azonnal.

Ja, ez van.