Nincs közös témám a munkatársaimmal. Mindig egyedül ülök. Mi erre a megoldás?

Nagyjából velem is ez a helyzet.

Az irodában szerencsére kevesebb a munka, így jut időnk a csevelyekre.

Nos én a sarokban ülök, a szemben és a mellettem ülők ugyanonnan valósiak, így az anyanyelvükön beszélnek.

Képzelheted, nehéz hozzászólni ahhoz, hogy "mfk,nd.][đnm,dfjg." :) Ilyenkor csendesen ülök, írom a könyvem, olvasgatom a GYIK-t :D, Youtube-ozok, tervezem a hétvégi programját a kutyáimnak, stb.

Az eddigi helyeimen mindenhol ez volt a gondom. Pl az ez előtti helyemen csak én voltam magyar, a többiek külföldiek voltak a csapatban és ezért köztem és köztük nem alakult ki olyan szoros viszony, mint köztük, egymás között. Általában csak a felszínes téma volt beszélgetésnek; kaja, rendezvények - nem igazán szerették ezt lemélyíteni velem vagy más magyarral (ha próbáltam valami komolyabba belekezdeni, elbohóckodták, vonogatták a vállukat, valami általános közhellyel lezárták a témát, hasonlók), de egymással nagyon érzelmes beszélgetéseket folytattak le.

Nem azért, mert utálják a magyarokat (erről szó sincs) ; nem is engem utáltak - egyszerűen ők ugyanazt élik meg - hasonló a hátterük, hasonló gondokkal szembesülnek minden nap.

Ha én kimennék külföldre, biztos én is szívesebben barátkoznék magyar emberekkel, pont a fent felsoroltak miatt. Sőt, kamaszként éltem külföldön és leírhatatlan, milyen jó érzés volt, hogy hétvégente a mostohatestvéreim ott voltak nekem (szintén magyarok).

Én megtanultam, a munkahelyre nem barátkozni járok be, így ezek a felszínes csevelyek mára már nem zavarnak (mondjuk régebben én is kirekesztve éreztem magam). úgy vagyok vele, hogy semmibe se kerül nekem 2-3 mondatot lezavarni arról, hogy mit csinálok a hétvégén vagy mit fogok ebédelni, aztán meg, amikor kimerültek ezek, lefoglalom magam.

Viszont, ha számodra kényelmetlenek ezek a semmis csevelyek, sincs gond. A rossz hír, hogy, ahogy a fenti példát is láthatod, nem biztos, hogy ez változni fogsz, elvégre a kollégáiddal nem hasonló a sorsotok (lásd, ők más korosztály, mind elváltak, stb), múltatok, jelenetek. Ha viszont a felszínes témák zavarnak, nyugodtan hagyhatod, ha nem, semmi gond sincs ezekkel a diskurzusokkal sem. :)

Nincs erre megoldás. Nálunk bent az irodában az volt a téma folyamatosan, hogy ki mit főzött a hétvégén, ki mit takarított ki, mit csinálnak a gyerekek stb. A dohányzóban meg épp azt beszélték ki, aki nem volt ott. :D

Azt hittem megőrülök, halálra idegesített a mindennapos hülyeségek hallgatása. Én igyekeztem elhatárolódni, mert nem is voltam kíváncsi a sok megkeseredett, begyöpösödött háziasszony hülyeségeire. Egyszer kérdezték meg tőlem, hogy mit főztem hétvégén, amire az volt a válaszom, hogy semmit mert kirándulni voltunk a férjemmel. Arra húzták a szájukat, mintha a Marsról jöttem volna.

De az ilyesmi munkahelyek 99%-a ilyen. Épp ezért dolgozom most már itthonról. :D

Érdekes én is egyedül ülök én se szólok senkihez egy szót se és a világon semmit se látok ebben. Mi a francnak beszéljek egy csomó büdös gyökérrel?

Miről és minek?

Dögöljnek meg, a főnökkel kezdve. Hol itt a gond?