Tényleg ennyire esélytelen, hogy elhelyezkedjek?

Szegeden élek, 25 éves férfi vagyok.

Érettségim, CAD-CAM Informatikus OKJ-s bizonyítványom van, erős Angol, közepes Német nyelvtudással.

A szakmámban eleinte szerettem volna, viszont mostmár nem szeretnék dolgozni.

Terveim közt van, hogy miután a fenti két nyelvet rendesen megtanultam, további nyelveket tanuljak.

Rengeteg pozíciót megpályáztam, de a legtöbbről vissza sem jeleznek, ahova behívnak, ott nem akarják megvárni, hogy betanuljak.

Jelentkeztem multikhoz is, de az a tapasztalatom, hogy hiába van meghírdetve a pozíció, úgyis a protekciósokat veszik fel helyettem. Nekem pedig sajnos, nincsenek kapcsolataim.

Szüleimmel élek jelen állás szerint és rendszeresen megkapom, hogy nekem csak a minimálbér jár.

Látom rajtuk, leginkább anyámon, hogy az elsődleges cél nem is az, hogy egy jó munkahelyet találjak magamnak, hanem hogy tudjak már nekik végre pénzt adni.

Ez részben jogos is, hogy elvárja, hogy hazaadjak valamennyit, csak azt nem érti meg, hogy ha én éhbérért mennék el dolgozni, akkor később is tudok itthonról elkerülni.

Lényeg a lényeg, itthon vagyok, gyakorlatilag gyomorgörcsben egésznap és pontosan amiatt, hogy azt hallgatom gyakorlatilag éjjel-nappal, hogy egy hálátlan, ingyenélő vagyok, meg hogy belesz*rok az egészbe (ami nem igaz), már lassan semmi önbizalmam maradt, sem pedig elképzelésem arról, hogy valójában mennyit is érek.

Tehát a kérdésem hozzátok:

1) Tényleg ennyire keveset ér a nyelvismeret?

2) Milyen elképzelést/bérigényt tartotok reálisnak figyelembe azokat, amiket fentebb írtam?

3) Szeretek emberek között lenni, viszont nem bírom a magányt. Milyen pozíciókat volna érdemes LEGINKÁBB megpályáznom, ha NEM a szakmámban kívánok elhelyezkedni?

4) Milyen képzéseket tudnátok ajánlani, amikben esetlegesen érdemes volna elvégezni?

Egyrész köszönöm, hogy elolvastátok ezt a litániát.

Másfelől pedig előre is köszönöm a válaszotok!