Gyorsettermi dolgozok, nektek milyen volt az elso napotok? Milyen (volt) ott dolgozni?

Na pontosan leírtad az első munkahelyemet :D

Nálunk úgy volt, hogy nagy volt a pörgés, ezért nem volt idő az ilyen lassú betanítgatásokra. Gyorsan megmutatták a dolgokat (amit magától értetődőnek gondoltak, azt meg se mutatták), és utána azt tudnod kellett; ha lehetett fél szavakból meg kellett értened a dolgokat. ha nem ment, ordítottak, kibeszéltek.

Aranyszívű emberek amúgy (mosolyogva gondolok vissza rájuk és facebook-on is ismerősök vagyunk), de munkában annyi stressz érte őket, hogy egyszerűen elvárták mástól (önmaguktól egyaránt), hogy mindenki gyorsan felfogja a dolgokat és csinálja.

Az is alapelvárás volt, hogy MINDIG csinálj valamit, akkor is, ha épp semmi teendőd nincs. Fel lehet süöpörni, le lehet pucolni a pulcok üvegeit, lehet rendezgetni a hűtőt, stb. Mondogatták mindig.

Nekem az első napomon az is vicces volt, hogy azt hittem, csak szerződést aláírni megyek be - és már küldtek is dolgozni, ahogy aláírtama papírokat.

Bemutattak a főnöknek, szépen beálltam mellé, épp kasszázott, néztem mit csinált. 5-10 perc után hirtelen elkezdett velem ordítani, hogy ez így nagyon nem lesz jó, hogy őt nézegetem, menjek, mossak fel vagy seperjek fel vagy csináljak valamit. :D Kissé esetlen voltam. na jó, nagyon :D :D (Utána amúgy bocsánatot is kért, de sokat kellett sajnos kiabálnia velem, mert egyszeráen bamba, lassú és kétbalkezes voltam, nem illett hozzám ez a munka).

Emlékszem, elveszett voltam, ahogy elküldött, rémülten kapkodtam a fejem, azt se tudtam, hol a felmosó, a seprű, hova álljak, hova menjek, mint egy rakás szerencsétlenség kapkodtam a fejemet; az egyik kolléganő jött oda és segített és nyugtatott meg, hogy minden rendben van, ne aggódjak. Azóta is hálás vagyok neki ezért! <3

Sajnos tényleg sok volt a hangos kibeszélés, szemöldökhiuzpgatás, hasonlók, néha úgy kiabáltak velem hogy konkrétan éppen csak megérkeztem, de ez jó tanulópénz volt nekem; ez a munka nem passzol hozzám.

Vendéglátásban dolgoztam szintén, igaz nem gyorsétterem, hanem pékség és cukrászda, de kb ugyanez.

A kolléganőim mondjuk rendesek voltak, de a személyzetis főnök egy rémálom.

Bejött minden nap délben, ordított és verte az asztalt, pocsokdiázott a vendégek előtt.

Összeszedtem a tálcákat, hoztam be a pult mögé elmosni, az a barom meg ordított, hogy látta, hogy az egyik kezem szabad (mert ugye az egyikkel szedtem, a másikba raktam a tálcákat), hogy mertem úgy megtenni az utat az asztaltól a pultig, hogy nem törölgettem közben a másik kezemmel.

Vagy egyedül voltam a boltban, de egyszerre kellett kiszolgálni, mosogatni, kasszázni, takarítani, felmosni és ablakot mosni kint, miközben alig 3 óra maradt zárásig, tehát még meg kellett volna csinálnom közben a leltárt, a rendelést leadni, a kávégépet kitakarítani, polcokat lemosni, kávét elrendezni, és akkor bejön ordítani, hogy koszos a csempék közt a csík, és tessék kiskefével zárásig kisiklálni. 75nm bolt területet.

6 hónapig bírtam, minden tiszteletem annak, aki ezt már évek óta csinálja. Remélem, sose kerülök vissza.

Jah, volt, hogy 10 napot dolgoztattak zsinórban, mindig be kellett menni, nem érdekelt senkit, hogy hol vagy. Nem jelensz meg egy órán belül, ne gyere többet.

Kolléganő úgy volt beírva műszakba, hogy este 8kor végzett, reggel 5kor kezdett, holott hivatalosan legalább 12 órának kellett volna eltelnie a két munkanap között. Csak épp nem érdekelt senkit.

Nagyjából minden hasonló területen ez megy, csak lehet, hogy kevesebb az ugatás és a pofavágás.Ezek azok a rabszolgatelepek, amik miatt (többek közt) menekülnek a dolgozók itthonról és jól teszik.Lehet, hogy külföldön is vannak köcsög kollégák és habzó pofával ugató elmebeteg hajcsárok, de legalább fizetnek.Vannak csendesebb, nyugodtabbnak tűnő munkahelyek, ott általában sunyi, csendes módon fúrják ki az embert, ha csak lehet.Másodikat nehezebb kiszűrni, de ahol már az első órákban látszik, hogy gáz a hely, ott nem is maradnék, hiába kéne nagyon a pénz.Mit érek vele, ha tönkremegy az idegrendszerem?

És ezek a mocskok mernek sirni, hogy munkaerő hiány van.A jo anyjukat hajkurásszák gombokért!!

Én az első napomon csak oktatóvideókat néztem, meg teszteket töltöttem. :D

De nagyon örülök neki, hogy itt dolgozom, mert itt szinte mindenki kedves, aranyos, segítőkész, jófej, imádok mindenkit. 3,5 éve kezdtem, szóval eléggé cserélődött azóta a brigád, de az akkoriak is ugyanilyenek voltak, a főnökök szintén. Hozzánk, ha jönnek újak, mindenkivel ugyanolyan cukik vagyunk, mint amilyenek velünk voltak annó a többiek, nagyon szeretem ezt a csapatot. Mondjuk van egy-két reménytelen eset, de hát azok olyanok, hogy a kasszasor kellős közepén a vendég előtt tölcséres fagyit eszik, meg ilyenek... Ezek se dolgoznak itt 2 hétnél tovább.

Nálunk az újaknál 3 opció van az első napjukon. Vagy videókat néznek, mint én is régen, ez általában akkor van, ha nagy a forgalom, és kevesen vagyunk, nincs időnk velük foglalkozni. Ha kasszás lesz az új emberke, akkor meg odaáll az egyik kasszás mellé, és ő beoktatja, a kassza gyorsan megtanulható. Ha konyhás, akkor hátterezik (hús sütés, krumplidobás, töltés, snack-ek kiszedése, stb), illetve mindhárom pozícióba belesűrítik a vendégteret, hogy azt is minél hamarabb megtanulja.