Miért nem akar magával vinni a céges buliba?

Lehet, hogy csak a családos kollégák viszik a párjukat, vagy megbeszélték néhány közelebbi kollégával, hogy jól leisszák magukat.

Szerintem kérdezd meg, hogy mehetsz-e. Ha nem, akkor kérdezd meg, hogy miért.

Ez a "várom, hogy neki eszébe jusson, hogy én akarok menni" egy játszma.

Szerintem kérdezd meg tőle, hogy mehetsz-e és, hogyha nem, akkor miért. Lehet, hogy nem fog meghívni és lehet, hogy csak fél év múlva fog kiderülni, hogy azért, mert "a mellette ülő kollégának olyan rossz a humora, hogy meg akar tőle kímélni", vagy azt gondolja, hogy "utálnál ott lenni és csak unnád magad, viszont, ha rákérdez, akkor nem mernél nemet mondani".

Nálunk három évbe telt, mire a párom elfogadta, hogy zavar, ha nem hív meg rendezvényre/családi bulira/nyaralásra a szülőkkel/teniszedzésre a haverokkal/60 km-es kirándulásra stb. Mindre le kellett tisztázni, hogy szeretném, ha meghívna.

Most már tudja, hogy, a hatvan km-es túrára is jól esik, ha meghív, úgysem fogok menni. Eleinte viszont eszébe sem jutott. Néha én vetettem fel és akkor nagyon örült. Néha nem vetettem fel és akkor veszekedtünk utána. Néha felvetettem és nem értettünk egyet. Nem csalt meg (remélem legalábbis ;) ) de sok összeszokást igényelt. És, ha időben szóltam volna mindig, hogy ott akarok lenni ezen és ezen a rendezvényen, akkor (nem az összes konfliktustól, de) sok veszekedéstől megkímélhettem volna magunkat.

Az is lehet persze, hogy az előttem válaszolónak van igaza. De ha nem kérdezed meg, akkor nem fogod megtudni.

Szerintem nyugodtan kérdezz rá. Most csak hergeled magad és elképzeled, hogy vajon miért nem hív meg. Ezt akarod csinálni egészen a buli napjáig?

Ess túl rajta, kérdezz rá, hogy egyedül akar-e menni, vagy hogy a többiek párral mennek, vagy csak a kollégák lesznek.

Én nem szeretem a céges bulikat, pláne a szabadidőm terhére. De amikor volt ilyen családos összejövetel, akkor rém kínosan éreztem magam. Elbeszélgetni a munkatárs párjával, akit nem igazán ismerek, vagy kedvelek... nem jó. A kolléganőkkel sokszor ugratjuk egymást, teljesen ártalmatlanul. Ilyen alkalmakkor meg mint akik karót nyeltek rohadt kínosan elbeszélgetünk az időjárásról. Ha van valami munkahelyi poén, azt magyarázni kell. Fosch.

Nem szégyellem az asszonyt, dehogy szégyellem. A kollégáim ismerik, jóban van velük, de én nem szoktam céges bulira vinni. Volt, hogy megkérdeztem, hogy szetetne-e jönni, de csúnyán nézett :) cserébe nekem sem kell mennem az ő munkahelyi bulijára, ahová meg nekem nem volna semmi kedvem menni.

Ne láss bele semmi rémséget abba, hogy nem hívott el. De kérdezz rá!!!! "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát". Ne duzzogj. Ha érdekel a miért, nyisd ki a szád. Mi férfiak a szóból értünk. Nem jár haragudni azért, amit ti gondoltok.

"Nincs szó játszmáról, elég sok ideje vagyunk együtt ahhoz hogy ezt tudnia kellene, azok után hogy többször mondtam már ezt neki. Tehát nem arról van szo hogy én csak ülök és várom hogy meg hívjon."

Pontosan arról van szó, hogy te csak ülsz és várod, hogy meghívjon. Elvárod, hogy tudja, te mit akarsz és ha nem találja ki, akkor megsértődsz. Ez játszma.