Hogyan mondjam meg a munkatársamnak hogy pofátlanul sok napot cserélget velem mindig?
Ketten vagyunk a munkakörben diákok, 12 nap van havonta, amit mindig fel kell osszunk egymás között, tehát 6 napunk van fejenként. Kedd, péntek, szombat a munkanapok.
Na mármost neki mindig akad valamilyen kérése, baja, utazása, plusz hívő, tehát nem hajlandó egyetlen Hites táborból se kimaradni. Egy szó mind száz, 3 hónapja dolgozunk, neki non-stop kérései vannak, hogy milyen napokat cseréljek el vele, és ha én merek kérni valamit, húzza a száját.
A januári vizsgaidőszakban 2,5 hét alatt 5 napot nekem kellett teljesítenem a munkahelyen, mert ő karácsonykor "nem tudott tanulni". Persze visszaadta a napokat a vizsgák után, amikor hazamentem a szülővárosomba. Ő amúgy helyi. Viszont emiatt a sok munkanap miatt egy vizsgán megbuktam januárban, emiatt nem lett meg a tanulmányi ösztöndíjam. És nem a szorgalmam hiányával van baj, hanem azzal, hogy a vizsga előtti nap be kellett menjek dolgozni, nem tudtam átismételni. :(
Szóval a mostani vizsgaidőszakban majd nem vagyok hajlandó segíteni neki.
1 hónap alatt most is 2 nappal kellett kisegítsem, és egyetlen egyszer se fordult meg a fejében se januárban, se februárban, hogy hogyan adja vissza a "szívességem", hanem nekem kellett kérni erre. 2 napot kértem tőle 2 versenyem miatt, mind a kétszer húzta a száját, hogy de hát a vizsgák után segített nekem ő is... holott nagyon jól tudja, hogy a vizsgák utáni napok azért jutottak neki, mert a vizsgaidőszakban én segítettem ki őt, tehát azzal egálban vagyunk.
Nem kéne hagyjam, hogy az legyen, amit ő akar, de ha elutazik, akkor nem mondhatok nemet, mert a munkatársak szívnának a melóba nélkülem rendesen...
Szerintem buta módon hagytam, hogy a fejemre nőjön...
Csak így nem lesz kedvem dolgozni egy idő után, mert nagyon fárasztó hozzá alkalmazkodni, rengeteg évközi teendőm meg vizsgám lesz.
Miatta nem akarok felmondani!
Nem kell semmi extra, annyit mondasz hogy nem.
Nem kell indokolnod, ne legyél b@lfasz.
Szívjanak csak miatta a munkatársak, legalább kirúgják, és lesz egy normális kollégád helyette.
Megmutattad neki, hogy első csettintésére meghajolsz az akarata előtt, és hogy neki nem kell figyelnie a te kéréseidre.
Ne cserélj vele többet.
Szólj a főnöknek, diákszövetkezetnek.
Ne cserélj vele többet. Nem kell indokolni.
A férjem is dolgozott hasonlóképpen váltásban egy hitgyülis alakkal, folyamatosan tekintettel kellett lennie a vasárnapjaira, egyéb elfoglaltságaira, de ha a férjemnek lett vona kérése, akkor alig adta vissza a szívességet.
Egy másik alkalommal ki is mondta, hogy "ti csak azért vagytok, hogy nekünk szolgáljatok".
Ne cserélj vele többet. És ne gondold, hogy habozni fog, ha mószerolhat a főnökötöknél. Előzd meg.
Két gondolat:
1. havi 6 nap munkára fogni bármi kudarcot is, több mint nevetséges kifogás. Ezt felejtsd el
2. Az ilyen "kollégát" pedig nem szabad hagyni a fejedre nőni, mert nem veszi észre magát úgy sem. Ezzel már elkéstél, de zárd rövidre a témát. Hó elején megegyeztek a beosztásban. És ha állandóan cserélgetni akar, mondd meg, hogy sajnos nem tudsz segíteni, már más dolgod van. Természetesen meg fog sértődni és utálni, de ezzel jár.
Egyszerű. Ha odaállít eléd a szokásos "figyu, tesó, cseréljünk, mert..." szöveggel, te a szemébe nézel, és annyit mondasz:
"Az a TE bajod"
Annyira megsértődött rám, hogy beköpött a főnöknek. Kijelentette, hogy sosem beszélem meg vele mit akarok, és eddig sosem szólt ezért, de most már elege van. Hoppá. Csak kibújt a szög a zsákból, mert pikkel rám, ezért csinál azt, amit akar. Kijelentette, hogy úgy ossza be az idejét, ahogy akarja, és szerinte eddig szinte mindig az volt, amit én akartam, és szerinte nekem volt hatalmas bőr a pofámon, mikor azt mondtam neki, hogy havi 1x 1 hétvégét szeretnék otthon lenni, mert hétfőtől-péntekig egyetem van, csak akkor tudok hazamenni, ha nem dolgozom minden hétvégén. Megmondta, hogy nem az ő baja, ha a munkát nem tudom összeegyeztetni a sulival, meg hogy ha elvállaltam a munkát, vállaltam azt is, hogy hétvégén is dolgozom, szóval vége a hazamenős hétvégéknek, vagy sokkal kevesebb van. Kezdjük azzal, hogy visszaadnám neki az elkért hétvégéket, de ebbe nem megy bele.
Amúgy ez úgy indult, hogy azt akarta, hogy minden pénteken én dolgozzak, ő meg szombatonként menne be, mert pénteken vallási programjai vannak szinte mindig. Az órarendem miatt ebben nem igazán tudok segíteni neki, a havi 1 hazamegyek a szülővárosomba dologról lemondtam, mert nem hajlandó vállalni ezt. Megértem persze, de azt hittem, csak megérti, hogy erre szükségem lenne. Ez van, nem tudok hazajárni miatta, csak ünnepekkor, meg majd a nyári szünetben.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi empátia se szorult belé.
Arról nem is beszélve, hogy minden hónapban a 12 napból legalább 4-re azt mondta, hogy nem tudja megoldani. Ha minden alkalommal akkor megyek be, amikor neki nem jó, akkor mindig az van, amit ő akar, vagy nem? Ha a 6 munkanapomból 4-et ő szervez be nekem, az hol igazságos?
Azt mondta, hogy miért, az jobb lenne, ha a főnök írna be minket, és semmi lehetőségünk nem lenne egyeztetni?
Persze, neki jo, az van, amit ő akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!