Beleszerettem a főnökömbe, most úgy teszek, mintha nem kedvelném, kerülöm őt, csúnyán is nyilatkozom róla, pedig minden vágyam vele lenni. : Esetleg lehet valami pozitív eredménye, pl. jobban motivál a munkában?

Verd ki a fejedből, az a legjobb.

Munkahelyen gyakori az ilyen, mert a nőknek imponál a férfiak tekintélye, és a főnöki beosztás kétségkívül tekintéllyel jár.

A baj hogy ezzel sajnos 99% hogy veszítesz.

A kommenteket még nem vastam.

Én azért jöttem el az előző munkahelyemtől, mert a főnököm (házas) iránt mély érzelmeket kezdtem táplálni (nem szerelem, inkább rajongás vagy ragaszkodás). Egyszerűen a saját hangulata befolyásolta az enyémet, attól bukott a jó kedvem, ha nem úgy nézett rám vagy szólt hozzám, ahogy szerettem volna és olyan volt, mint a drog; ha kaptam egy kicsit tőle (pár kedves szó pl) akkor jól éreztem magam, de eltelt 1-2 nap és megint kellett a figyelme (az "adagom'). És ilyenkor féltem mindig, hogy mikor jön rá az iránta táplált mély érzéseimre, mert nem szerettem volna.

Úgy motivált a munkában, hogy azt akartam, a legjobbnak lásson, hát beleadtam mindent. De már a "stréber" üzemmódban.

Én ezért kerestem új helyet. Persze mást mondtam neki és a (mára már ex) kollégáknak. Úgy éreztem, ennek nem lesz jó vége.

Mivel ő nem keresett (elvégre egy exbeosztott voltam, amiből pályafutása során akadt egy pár), az eleje volt nehéz. Azért ma is akadnak nehéz pillanatok; de már nem olyanok, mint régen.

Ami vígasztal, hogy szépen váltunk el és nem egy rossz emlék vagyok neki.

Én azért meséltem el ezt a sztorit, mert nem biztos, hogy okos lenne úgy ott lenned, hogy A. esélye sincs a kapcsolatotoknak B. lenne esélye akkor is a Te erős érzéseid viszonzatlanok maradnának. A fent említett esetleges következmények miatt.