Mennyire tartjátok jónak amikor a főnökötök a következő mondattal jön, hogy: "azt csinálsz amit akarsz, a lényeg, hogy a munka el legyen végezve"?

A 2-esnél a pont. A naplopó senkiházik ezt simán meglovagolják és nincs semmi kész, vagy össze van csapva. A lelkiismeretes dolgozóknak viszont kicsit olyan, mintha bizalmat szavaznának neki és ez jól tud esni, én is szeretem hallani. Persze kb pont ugyanúgy fogok mindent csinálni, mintha a nyakamba lihegne a felettes, csak kevesebb stesszel és nagyobb kedvvel.

3-mas. A csapatmunkának pont ez a lényege. Mindenki ugyanannyira felelős a csapatra kiosztott munkáért. Egy jó csapatban ez nem jelent gondot, mert mindenki védi a másik hátát, és képességük szerint osztják fel egymás közt egyenlően a munkát, segítik egymást. Rossz csapatban meg nem érdemes dolgozni, onnan el kell jönni, vagy átkérni magát az embernek egy jobb bandába. Ha az ember eleget letesz az asztalra, akkor lehetnek ilyen jellegű kérései.

Mindezeket úgy mondom, hogy egyedül és csapatban, jó és végtelenül rossz helyen/emberek közt dolgoztam már, szóval van némi rálátásom. Plusz én az voltam és leszek is, aki előbb letesz az asztalra valamit és csak utána nyitja ki a száját. Megfelelő helyen, időben és stílusban, a megfelelő embernek előadva. Eddig mindig elértem amit akartam.

Én ilyen környezetben dolgozom. Szabad kezed kaptam, nem ellenőrizget senki, amíg tartom a határidőket és eredményesen vezetem a projekteket. Akkor dolgozom otthonról, amikor akarok, ha elutazom valahová és onnan dolgoznék pár napot, azt is megtehetem, rugalmasan alakítom a munkaóráimat, stb. Most, hogy ezt megtapasztaltam, már nem is dolgoznék újra agyonszabályozott környezetben. Sokkal produktívabb vagyok, amikor felnőtt, felelős szakemberként nem mikromenedzsel senki, a munkám minősége csak nőtt, amióta itt vagyok. Az elején meglepődtem, de nagyon

kevesen élnek ezzel vissza a cégnél, akik igen, azoktól általában a próbaidejük vége előtt búcsút veszünk, fél év alatt (itt annyi a próbaidő) már ki szokott derülni az egyén hozzáállása és munkamorálja.

4: Figyu, csapatmunka ide vagy oda, a kollégám hibája nem az én hibám, a főnök legyen szíves nem engem cseszegetni miatta, és tőlem se várja el, hogy cseszegessem a kollégát ez miatt, ugyanis az nem az én dolgom. A jó főnök tudja a módját annak, hogy megtalálja, ki a gyenge láncszem.

Ez a mindenki egyformán felelős egy oltári zagyva gondolkodásmód. Mondjuk, hogy 3-an dolgozunk egy masinánál, és az egyikünk elrontja a gépet, jelentős anyagi kár keletkezik. Akkor nehogymár úgy könyveljék el, hogy mi hárman rontottunk el. Akkor evvel az erővel, ha az egyik kolléga bejön ittasan dolgozni, akkor úgy fogját tekinteni, hogy mindhárman részeegek voltunk, mert mi egy csapat vagyunk?

Ha tudjátok, hogy piás vagy retardált, ne engedjétek oda, vagy jelentsétek, hogy gáz van vele. Amúgy egy csapatban is kell egy, akinek van döntési joga és irányítja kicsit a többieket, de jó, ha ez kimondatlan megegyezés alapján történik. A legidősebb, vagy a legjobb morállal rendelkező, akármi. Valaki, akire szívesen hallgat mindenki.

Sajnállak különben, mert látszik, hogy nem voltál még jó csapatban. Két évvel ezelőttig én se. És pont így gondolkodtam, mint most te. De két évvel ezelőtt belecsöppentem egy jó csapatba. A gyenge láncszemet eltávolították. Azóta hasítunk és bár vannak néha nézeteltéréseink, vannak nehézségek, kb nincs az a kihívás, amit ne tudnánk teljesíteni. Ostoroznak minket rendesen. S mégis bírjuk. Igazából ketten vagyunk és dobtak már közénk új tagokat, akik végül nem váltak be és ki is kerültek. Ha valaki problémás, azt a csapatnak kötelessége jelezni felfelé, mert ők honnan a bánatból tudják? Kellenek a visszacsatolások a rendszerben.

Mi amúgy a közvetlen felettesünk maximális bizalmát élvezzük, nem az ő döntései miatt szoktunk szívni keményen. (Igazából látom rajta, hogy utálja nekünk közvetíteni azokat az utasításokat, amik aztán szenvedéshez vezetnek. De nem tehet mást és ezért nem is haragszom rá.) Ezzel a kollégámmal nem egyszer volt, hogy ingyen és bérmentve még ráhúztunk egy pár percet, vagy akár fél órát is, ha a másiknak csak így tudtunk segíteni, és nekünk épp belefért. Ki nem szoktunk tolni egymással, mindig egymás keze alá dolgozunk. Ha hibázik valamelyikünk? Ha én teszem, abban az esetben, azonnal magamra vállalom. Ha ő csesz el valamit, akkor kidumálom őt. Ő meg ha az én hibám, ha nem, mindenképp megpróbál kidumálni engem is belőle, ha az övé, akkor meg magát. (Én meg nem szólok bele.) Mint mondtam, védjük egymást. Nem szoktak nagyon büntit kiszórni ránk, mert nem is csinálunk semmi olyat. Sőt, szerintem egész példaértékű magatartást képviselünk mi ketten a cégnél (de szerintem cégen kívül is). Gépbeállítók vagyunk, különben.