Van köztetek olyan, aki imádja a munkahelyét? Hol dolgozol, mivel foglalkozol és mióta vagy ott?

Azért ez a váltás nem olyan egyszerű.

Érettségi után... Hát egyszerű annyit mondani: félresiklottam, nem a legkeresettebb végzettségeket válaszottam, amik ráadásként nem is tetszenek annyira.

2 év alatt pedig totál kikészültem a monoton munkától.

Totál manuális adatellenőrzés, adatrögzítés. Olyan mértékű koncentrációt igényel, hogy az hihetetlen emellett monoton nagyon. Pár lépést ismételgetsz és problémamegoldás nemigen kell. A csapat pedig nagyon precíz, lelkiismeretes, pontos és sokszor gyors is, tehát nekem is ehhez kell alkalmazkodnom.

A képzés díja nagyon sok, alig tudok párezret félretenni havonta, persze pl új ruhát is alig veszek.

Rengeteget gyakorlok és tanulok. Heti egy-két délután, este emberekkel (család vagy barátok), heti 3-4 30-45 perces sport, az is zömmel otthon, egyébként gyakorlás, tanulás, gyakorlás.

Egyáltalán nem könnyű...

Amikor elintézel pár dolgot, edzel 45 percet, majd este fél 8-kor úgy köszön a srác a kondiban: jó pihenést! Te meg még mész haza gyakorolni. A pihenés ... Max az edzés, ha az annak számít.

Reménykedem a szenvedéseim eredményében, mert a jelenlegi munkától... Ma is olyan lelki- és idegállapotban voltam, hogy az hihetetlen :/

Tulzas azt mondani hogy imadom, de mindenkepp meg vagyok elegedve.

2006 ota vagyok szerzodeses katona, nem Magyarorszag.

Nincsenek szivatasok, kollegak tobbsege normalis, sokan haverok, a 8 ora az 8 ora, es egy percel se tobb, ha melo van akkor sincs hajtas.

Fizu kornyekhez kepest atlagon feluli.

25 ev szolgalat utan mehetsz nyugdijba, ez nalam mar 46 evesen meglesz.

Bizonyos részeit, jellemzőit szeretem. Az tetszik, hogy tolerálják azt, hogy én csöndes, visszahúzódó vagyok, nem kezdenek fúrni, amiért nem osztok meg magánéletbeli dolgokat. De viszont a beosztással és a körülményekkel kapcsolatban sokmninden nem gyere be. Tehát ha találok jobbat, lépek.

Olyan helyem, amit egyöntetűen imádjak még sose volt.