Tartós munkanélküliek! Hogyan viselitek a munkanélküliséget?

4 hónapja vagyok munkanélküli, eddig a spórolt pénzemből élegetek, de jövőre már lesz munkám.

Mit is mondjak? Rossz munkanélkül, de olyan munkahelyen ahol idegileg tönkremész annál nincs rosszabb.

Augusztusban mondtam fel, szeptember közepén eljöttem, rá 10 napra megkaptuk a félévi bónuszt! K**rva jó... Nagyon szidtam magam, de úgy voltam vele, hogy egy percet sem bírtam volna tovább kibírni azon a helyen.

Jó fizetésem volt, imádtam az ügyfeleket, de a mindennapos bejárás teljesen kiborított, no meg a "kedves kollégák" akik a bizalmadba férkőznek, majd mikor látják rajtad hogy gyenge vagy, akkor kibeszélnek, sőt, még áskálódnak is a főnök előtt. Egy élmény volt, nagyon jó volt tapasztalatszerzésnek, de itt a vége. Örültem, hogy eljöttem. Köszönöm, hogy volt erőm eljönni! Szeptember óta a megtakarításaimból éltem. Sorra jártam a potenciális lehetőségeket. Mindenhova beadtam ami egy kicsit is érdekelt,hogy legalább pénzem legyen a következő álláskeresésig. Nem hazudok, hogy kb. 50 helyre beadtam (nem Pest persze, szottyadt vidéki megyeszékhelyre ahol kb. a fű se nő.) és ebből kb. 10 helyre visszahívtak. A legtöbb helyre meg volt a képesítésem, ahova nem, oda szép motivációs levelet írtam. Aggódtam azon, hogy jó e az önéletrajzom, ezért egy hr-es ismerősömet megkértem, hogy nézzen rá. Szerinte több mint tökéletes.

10-ből 3 helyre fejvesztve mentem volna. Az egyiknek nem volt túl jó híre, de kipróbáltam volna, a másikban már voltam korábban, de akkor én léptem vissza, harmadik mindenben tökéletes lett volna.

1. hely:

nagymúltú cég, óriási lehetőségek, de csak a 3. találkozásnál éreztem azt, hogy emberszámba vesznek, és nem egy szám vagyok egy excel táblában.

2. hely:

Az első interjú, ami hónapokkal ezelőtt volt, nagyon szimpatikus volt mindenki. Kíváncsiak voltak rám, érdeklődtek irántam és a referencia kérésénél elmondták a volt főnökömnek, hogy nagyon szimptaikus vagyok. Aztán volt 1-2 logikai buktató, a hr-en, ami nekem nem volt szimpatikus így visszaléptem. 2 hónapra rá meghirdettek egy állást. Megpróbáltam mégegyszer. Ugyan azt a köröket kellett lefutnom. És az egyik vezető nem rejtette véka alá a nemtetszését. Mindenbe belekötött, kínos volt számomra, de próbáltam higgadt maradni. Aztán fel is vettek volna, de megint visszaléptem, mert ilyen vezető alatt dolgozni nehézkes lett volna.

3. hely.

Tökéletes hely. Az egyik legjobb, persze vannak hátrányai, de nem lett volna rossz ugródeszkának.

Két HR-es interjúztatott. Nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. A közvetlen vezető nem volt ott, de nem is gondoltam, hogy bármiben aggódnom kéne. Végül nem vettek fel.

Nagyon szomorú voltam, az önbizalmam a béka s*- ge alatt volt. Teljes káosz övezett. Élni sem volt kedvem.

Aztán találkoztam egy hölgyel, aki már 30 éve a szakmában van, és ő mondta, hogy azon a helyen (lásd. 3. hely) ahova én felvételiztem, az ő helyére kerestek embert. Elmesélte, hogy milyen szörnyűek voltak a kollégák, a főnökök, az ügyfelek is, szóval ne sirassam, mert nem vesztettem vele semmit.

Minden felhő elröpült a fejem fölül.

Semmi nincs véletlenül! Nem véletlenül nem kapod meg azokat a kollégákat, azokat az ügyfeleket, azt a munkahelyet! Minden miattad, érted van! Most még nem látod, de ha a nagy egészt látod akkor majd rájössz! :)

Ez olyan nagyszerű!

Azóta van munkám, illetve tanfolyamot csinálok, szóval vissza az életigenléshez és az optimizmushoz! :) 7

Ne adjátok fel! Soha!

Utolso! Igazat irtal! Ateltem en is hasonlot..

Megvesztem volna egy allasert egy korrektnek tuno helyen. Minden jol ment..majd nem engem vettek fel.. tobb mint 100 an palyaztuk meg abbol 9 interjuzott velem egyutt, nem nekem sikerult.

Ra 2 hettel ertesultem olyan dolgokrol h azt hiszem ha en lettem volna a kivalasztott eljottem volna..

De tokeletes munkahely nincs sajnos. De mar celom van es uj dolgokat fogok tanulni es mast szeretnek dolgozni.