Miért rossz, ha egy munkahelyen nem veszik figyelembe a dolgozók igényeit, érdekeit?

nekem is eddig ez volt a problem, amúgy jelenleg sincs melóhelyem.

Volt pl. amikor karbantartóként dolgoztam.

Kellett volna fejleszteni a céget, szerviz autót venni, szerszámokat, munkaruha, notebook, mobiltelefon.

persze mikor ezt jeleztem leráztak, hogy erre nincs pénz.

Végül aztán meg is szűnt az állásom, amúgy nagyon kis cég volt, 10 fős.

Attól függ droidokkal akarnak dolgozni vagy emberekkel.

Sokszor nem a fizetés tartja ott az embereket, hanem a jó hangulat. És ennek a fordítottja is igaz.

Attól függ, mit és milyen értelemben nem vesznek figyelembe.

Ha alapvető létszükségleteit veszélyeztetik a dolgozónak, vagy konkrétan a jó munkavégzéshez nincsenek meg a feltételek, aztán a dolgozón verik el, ha nincs megcsinálva a munka, az régen rossz.

Értem ez alatt, amikor:

- behívják 3-4 12 órás munkanap után a dolgozót még 1-2 "túlórás" napra, és nem tud eleget aludni

- a már beígért, kiadott szabadságát visszaveszik last minute, amikor már esetleg befizetett utazásra, vagy azért vette ki a szabit, mert túlterhelt

- folyamatosan túlóráztatják, a túlóráról aznap értesítik és kötelező, főleg ha ki sem fizetik

- 4 órára van bejelentve, és nem engedik haza 8 óra munka után sem

- olyan jellegű munkákhoz nem biztosítanak védőfolyadékot, védőfelszerelést

- nem működnek a munkavégzéshez szükséges eszközök, emiatt nem megy a munka, de a munkavállalóra fogják, hogy nem lett teljesítve a darabszám / ütemterv

- évi 1x elkéredzkedne vki korábban, mert a gyerekének balesete volt vagy érte kell menni, ledolgozná máskor, és visszautasítják

Előbbi azért fontos, mert a cégnek sem érdeke az, hogy egy életunt, leterhelt, kimerült, motiválatlan ember dolgozzon náluk - az ilyenből lesz a legtöbb kár és munkahelyi baleset is. Ill. a cég ne rabszolgának nézze a dolgozóit, mert belőlük él. Ez sztem alapvető kulturáltság kérdése. Persze van, aki simán tojik erre, mert a saját anyját megdugná 5 Ft-ért, és ennyit ér a becsülete.

De van, amikor a dolgozó is túllő a célon meg irreális igényei vannak. Írok pár példát, amin én pl. forgattam a szemeimet, amikor exkollégákat meg ismerősöket hallottam erről picsogni:

- hogy ő heti 3-4 home office napot AKAR, mert csak akkor teljes a lelkibékéje

- hogy a cégnek biztosítania KELL a zöld növényeket az irodájába, hogy tudjon koncentrálni

- az elég gyakori, hogy vki minden szirszart a céggel akarna kifizettetni, és puffog, ha nem sikerül... "a cégnek kellene kifizetni a szemüvegemet, mert monitor előtt dolgozom", "a cégnek ruhapénzt kellene adnia, ha már dresscode van" (előbbi alatt nyilván nem egy olyan presztízsű cégről beszélek, ahol konkrétan leírt elvárás, hogy milyen színű milyen márkás, többszázezres öltönye legyen vkinek, hanem egy sima irodai munkánál, ahol az ember bemegy a hádában turkált egyberuhájában vagy a Mr.Sale-es öltönyében, és mindenki elégedett)

- "miért nem mehetek shortban meg pólóban"

- "miért nem nézhetem a focimeccset meló közben? fontos az a meccs!!!!!!"

- hogy miért nincs ingyen kaja, ha van ingyen tej/fűszer, akkor az miért nem bio, a kézmosó folyadék a wc-ben miért nem kézkímélő/márkás/bio

- miért nem egyórás a kajaszünet, miért nem pont délben van ("mert minden rendes embernek megtanította az anyja, hogy

- hogy őt mindenben élvezzen prioritást, ha gyereke van - ő bármikor korábban elmehessen / kevesebbet dolgozzon / előbb választhasson szabit (suliszünetnél kb. megértem, de azokon kívül ne... pl. apám egyik munkatársa szívózott ezzel folyton, hogy a gyerekre hivatkozva lestoppolt olyan több hetes időszakokat, amikor kettesben a pasijával ment el nyaralni... aztán a gyerektelen kollégák meg válogathattak a maradékból), ne kelljen másokat helyettesítenie stb.

Attól is függ, hogy hol van az adott munkahely. Ott, ahol nagyon sok a munkanélküli, ott a munkáltató visszaél a lehetőségeivel, hiszen a munkavállaló nem tud mást vállalni, akkor bármit elvisel, hogy pénzhez juthasson.

Ezt nagyvárosi emberek nehezen értik meg, ha még nem láttak egy keleti kistelepülést munkaügyi szempontból.