Milyen az álommeló? Ti hogy képzelitek el? (20/F)

Háát. Én mindig szívesen lettem volna valami nagymenő rendőrnyomozó. Olyan mint a filmekben. Egy partnerrel megyünk helyszínről helyszínre valami régi de jó kocsiban, közben szól a jazz, új arcokat ismerünk meg, megy a dráma, gondolkozni is kell de mozogni is valamilyen szinten és mindig van valami ami lekössön.

De persze a valóság messze nem ilyen. A valóságban szívesebben csinálnák valamit ami nyugis és jól fizet, de mellette van az embernek elég szabad ideje hogy a hobbiban kiélje az izgalmait.

Jogásznak tanulok jelenleg. Azok alapján amit hallottam eddig, a bírói szakma nagyjából beleillik ebbe az utóbbiba. Meglátjuk ha sikerül elvégezni

2 embert tudok, akinek a munkájáét ölnék!

Pierre Woodman - Gondolom egyértelmű.

Vass Gábor - Fegyverboltos, fegyveres szakújságíró.

Olyat szeretnék alkotni amivel jobbá teszem a világot.

Alkotási vágyam van.

Kutató biológus, akit a létrehozott szellemi termékével ARÁNYOSAN fizetnek meg.

Vagy mondjuk erdész, nemzeti parkban vadőr, szintén a munkája értéke szerint megfizetve.

Értsd: Ne az határozza meg az adott munkát hogy hány hülye áll érte sorban.

Nyilván a vieójáték fejlesztő, meg luxusprosti, meg nagy költségvetésű film színész fogja a legnagyobbat kaszálni ha a hülye tömeg igényei (a piac keresete) alapján lesz beárazva a munka.

Ha a szakemberek tudásanyaga, az adott szaktudás megszerzésének nehézsége szabná meg az adott szakma bérezését, na az mindjárt korrektebb lenne.

Értsd: Ahogy hogy felöltöztessen egy stylist valami göncbe, kiküldjön kettőt fordulni a kifutón, és te modellkedj, ahhoz nem kell semmi komoly erőfeszités.

Ja, "jól kell kinézni". Bameg, ha annyi pénzt kapnék mint ezek, akkor én is simán megengedhetném magamnak a a hiper-szuper életmódot, plusz hát ez megélhetési kérdés lenne. 2 hónap alatt bárki ki tudja gyúrni magát, le tud fogyni modell alkatra.

De mondjuk geofizikussá, vagy sejtbiológussá, vagy neurológussá nem fogod magadat 2 hónap alatt képezni.

Alkotási vágyam nekem is van. Ezt szeretném vagy szakácsként vagy cukrászként kiélni.

Mestercukrász lennék nagyon szívesen, vagy mesterszakács.

Ha külföldön, akkor sokat járnék vissza magyar honba, s főleg a szülővárosomba, illetve a szegényebb településekre, ahol rendezvényeket is szerveznék.

A gyerekek ingyen sütit kapnának, és ingyen ehetnének, a felnöttek meg 500 ft/ fő árban.

Az ilyen rendezvényeken összeszedett pénzt pedig valami másabb jótékony célra használnám.

Persze mire eljutok odáig, hogy ezt megvalósítsam, addigra nyolcvanszor megöregszem. 😥