Ésszerűbb lenne otthagynom a munkámat? (bővebben lent)

Mindkettő lenne. Mivel egy családtagommal élek, nem fut be annyi pénz, az kevés, hogy tanuljak. Ezért kell a munka. De most mit tegyek? Kezdjek máshol nézni?

Szeretném, mert tényleg olyan munka, amit szeretek, de az, hogy már a családtagom is teljesen kikészült és csak három hete vagyok ott, az nem járja.

Ha baja lenne, nekem lenne bajom. Így is van elég.

Mit tegyek akkor? Nézzek máshol és hátha akad?

Inkább legyen kevesebb, de lennék nyugodtan, annyi kell, hogy tudnám magam rendezni. Csak a kevesebb is, hogy az előtt próbáltam és semmi... így... hova, merre?

3,4-nek:

A munkaadó a hiperaktív nőt kérdezi ki mindenről. Szóval, ő maga nem is veszi szemügyre a doglokat, engem nem kérdez ki, csak őket. Viszont van valami, amit én nem értek. Asszisztens az eredeti foglalkozás, de én még akkora hatalmat egy asszisztens kezében sem láttam. A többi dolgozó fél tőle, nyalizik. S, amit ő mond, úgy kell velem bánni. Ez valahogy számomra... felfoghatatlan.

Azt látom, hogy az orvossal kimondottan jóban van, na, de ez nem is érdekes, hagyjuk. Mindenki azt csinál, amit akar.

A hangsúly itt azon van, hogy ő adja a parancsot. A munkaadó nem sok mindent tud. Hogy ki által adja, vagy kivel működeik össze, jó kérdés! A múltkor volt egy eset, hogy ő eldöntötte, hogy a másik szakrendelőbe leszünk, s érdekes, ami meglepett engem is, hogy még az orvos sem tudott erről, senki. Akkor honnan vette ezt? Mindenki úgy készült, én is, hogy ott, ahol vagyunk. Másrészt pedig, nem is hallani arról, hogy ki rendelte volna el, hogy ott kellett volna lennünk.

Nem értem, de főként azt nem, miért bánt ennyire. Na, meg, hogy van ekkora hatalma...

Nem érdekelne, ha nem csinálná, amit tesz. Már próbáltam vele szépen megbeszélni és kérdezni, mi a problémája, de neki semmi baja sincs...stb. lerázott, s utána még erősebben "szánkózott" rajtam. Szóval semmire nem menni vele.