Luxus-e a rossz légkör miatt felmondani? Mi a garancia hogy másutt jobb és eleve, szempont-e a légkör? Elvégre munkahely nem baráti kör ez

Nem könnyű a kérdés.

Én igazán szar légkörben egyszer dolgoztam, fél évig bírtam. Szintén, hasonlóan az ismerősödhöz, jól felszerelt irodaház, kiemelten jó fizetés. A munka is jó volt, túlórázni sem kellett. Ezzel együtt ilyen szemét emberek között még nem dolgoztam. Úgy voltam, hogy a pénz jóval átlag felett van, és bírom, bírnom kell. Aztán egyszer reggel ébredeztem, nyújtóztam, és amikor magamhoz tértem az alvás után, elkezdtem sírni. De úgy igazán, könnyekkel. Na az döntötte el, hogy nem maradok tovább. Amikor azért egy 36 éves nő sírva fakad munkába menés előtt, az már baromira nem az ő munkahelye.

(Ja a "vicces", hogy a főnöknőm, amikor beadtam neki a felmondásomat, annyit mondott gondterhelten: "Gondoltam, hogy EZEK között te sem fogod sokáig bírni.")

Igen, mondtam fel ez miatt, mert rossz volt a légkör. Netto 250.000 forintot kerestem, de nem erdekelt!

Kereken 1 hetet voltam munkanélküli. 1 hét után találtam munkát (170 km az akkori lakhelyemtől), és meg a penz is több, jóval több.

De Neked ez nem menne, mert Te wgy kupac xar vagy, aki még ingyen is eldolgozik, mert azthiszed nincs jobb, mondjuk Neked nincs is!

Az ismerősöd és közted az a hatalmas nagy különbség, hogy az ismerősöd nem egy resource (erőforrás) akar lenni, hanem egy kolléga, akit emberként tisztelnek és elismernek. Ezzel szemben te még a feudális társadalom jobbágya vagy, aki akkor sem hagyná ott a földesurát, ha 52 nap igás vagy 104 nap gyalogrobotot követelne rajta. Tipikus magyar mentalitás ez, hogy "akkor is örülj, ha rossz neked, mert lehetne sokkal rosszabb" - aztán nézünk, hogy valójában egyre rosszabbul élünk, amit mindenki lát, de ha valaki felszólal, a hozzá hasonló átlagemberek elhallgattatják. Közben pedig a pozitív változás reménye sem látszik. Milyen érdekes...

Hozzátenném, hogy a te szemléletedet főleg a tanulatlan, lusta, dolgozni nem akaró emberek vallják, akik arra vágynak, hogy milliókat keressenek úgy, hogy a kisujjukat sem kell megmozdítani érte - közben a lehetőségeik valóban a legemberölőbb munkahelyekre korlátozódnak, végzettség híján.

Nekem volt pár ilyen hely, nem bántam meg.

Ja ilyen is volt: felvettek valahova, hulladék pénzért. Na elkezdtem melózni, körbe néztem, eltelt 3 hét, mondom ennyi elég lesz, kedden 10:00-kor beültem az autóba azt léptem le mint a huzat, senkinek se szóltam. Később email-be mondtam fel, pénzért visszamentem azt csőőőő.

Ja meg volt pár ilyen.

Na most 1,5 éve vagyok egy helyen, fizetés elfogadható csak nem emeltek semmit az idő alatt, volt egy fickó utánam vették fel az már autót is kapott meg mobiltelefont, szal "ennek sem lesz jó vége".

Szal ha gyökerek a kollégák és megy a bunkózás én simán húznám el a csíkot, azok a barmok, így nem is lehet dolgozni meg sok értelme nincs az egésznek.

Olyan mintha az ember ásna egy gödröt, azt megtölteni, aztán ásni még egy gödröt, azt is a másikkal teletölteni.

Vagy nemtudom elmenni autógyárba, összerakni az autót, aztán széttörni, tiszta hülyeség, akkor inkább otthon youtube-oznék.

Xar és xar között is van különbség.

Mondtam már fel úgy, hogy előtte majdnem 2 hónapig munkanélküli voltam. De az új munkahelyet annyira nem bírtam elviselni, hogy egy hónap után azt mondtam, inkább leszek megint munkanélküli. Egy hónapot voltam ismét otthon.

Jelenlegi munkahelyemen katasztrófa légkör szempontjából. Beképzelt seg.nyalók és áskálódó s.fejek vesznek körül, de a fizetés jó, a munkaköröm pedig megengedi, hogy elmerüljek a "magam kis világában" és csak a feladatra koncenteáljak, úgyhogy túl teszem magam a légkörön.

Nem mindenkinek van szolgalelke ahhoz, hogy minden nap gyomorideggel menjen be dolgozni. Ha van lehetőség másra, akkor merni kell a két rossz közül a kevésbé rosszat vállalni.