Mit kezdjek magammal? Úgy érzem teljesen befordulok már.
21 éves lány vagyok. Távoktatással végzem az egyetemet, s nemrég kezdtem el dolgozni is. Egy kis üzletben vagyok eladó, úgy gondoltam egy kis plusz jövedelemnek s tapasztalatszerzésnek ez is megteszi. Viszont mellettem egy kocsma, közel ide egy cigánytelep, szóval ha nem a részegeket hallgatom, akkor a cigány kiabálást. A rosszabb, ha még be is jönnek. Egyébként egymagam vagyok. Egy nap 10 órát, másnap keveset, de mikor egész nap itt kell ülnöm, úgy érzem felemészt. Még fejleszteni magam sincs kedvem itt, folyton megzavarnak. Mondhatnám, ha befejezem az egyetemet jobb lesz,mert azt fogom csinálni amit tanultam, de azt sem akarom. Igazából a szüleim miatt kerültem erre, pedagógián vagyok de nem szeretnék minden nap csomó gyerekkel körülvéve lenni, s nem azért mert nem szeretem őket.
Viszont most úgy érzem nekem ez kevés, nyomasztó az egész közeg. Nem tudom értitek-e pontosan hogy is érzem...
Azt is lehetne, hogy elkezdek egy teljesen mást tanulni, ami érdekel is, de ha arra gondolok, hogy újra három évet szenvedjek igy, akkor attól is elmegy a kedvem. Azért jöttem távoktatásra, mert nem szerettem a nagyvárost, a zajt és a tömeget, és a párom is itt él. Úgy érzem semmi sem jó. Csak az, hogy van egy párom, meg kutyáim, egyébként minden a munka körül forog és mindent eszerint kell beosztani, ez nagyon nyomasztó.
Szerintetek hogy kerülhetnék ki ebből a rossz érzéssel teli életből?
Megköszönném a tanácsokat, esetleg tapasztalatból jövő válaszokat.
válasza:Szia! Sztem ha nem vagy extrém módon rászorulva erre a plusz jövedelemre, akkor hagyd ott ezt a munkàt! Meg is értem h felemészt. Ami a leendő hivatasodat illeti: tudom h rossz belegondolni h újra elkezdeni vmt, de hidd nekem h később mèg rosszabb lesz, ha egyaltalán lesz még lehetőséged. Azt kellene magaddal nagyon őszintén ,megbeszèlned' h mi az amihez igazán kedved lenne, mi érdekel, egyáltalàn hogyan képzeled el az èletedet. Ezt amúgy nem is olyan könnyű megválaszolni. Menj vissza az életed egy olyan pontjára ahol nagyon jól érezted magad, és próbàld meg körülírni h ezt az érzést felnőttkènt hogyan tudnád elérni. újabb tanulással? akkor hajrá!
Én 40 éves vagyok, 3 kisgyerek anyukája, és mindennél jobban bánom h anno amikor az angol szakot csináltam, tudtam, éreztem h nem ezt akarom, nem akarok tanítani, kéne vm mást tanulnom, vm gyógyítót, de ahol nem folyik vér.:) De nem tettem meg, elmentem irodistának, igazán sehol sem éreztem h hú de jó, imádom a feladataimat. Egy gyógymasszőri tanfolyamot vegeztem el már felnőtt fejjel, és ott jöttem rá h ezt végre imádom tanulni, minden tantárgy igazán érdekelt, imádtam. Mas kérdés h megsem lettem gyógymasszőr, ez most nem lényeges, az viszont igen, hogy ha újrakezdhetném, igenis elvègeznèm nappalin a gyógytornasz kèpzést.
Már most erre semmi esélyem, muszáj dolgoznom, ezt pedig csak nappali tagozaton lehet csinálni. Sajnàlom nagyon h nekem évtizedek mentek el addig amíg megéreztem h milyen terület érdekelne. De te még nagyon fiatal vagy, meg szinte bármi lehetsz.:)
(és egyèbként èn sem szándékozom leragadni az idegörlő irodai munkában, amint kicsit nagyobbak és önállóbbak lesznek a gyerekeim, átképezem magam (OKJ) és vm egészen mást fogok csinálni.:)
A tanácsom h ne add fel a keresgélést, tanulást, vàltoztatást, mert nagyon nem mindegy hogy milyen lelkesedéssel veted majd bele magad a mindennapi robotba.
(De azt is simán el tudom képzelni ha vknek van egy szeretett hobbija amiért él-hal, és a munka csak mellékes szempont az életében, ,elvan, egy szalag mellett a gyárban v akárhol kibekkeli a 8 óràt, majd delutàn és hétvègén ,valósítja, meg magát. Simán.:)
Remélem tudtam picit segíteni.:) Fel a fejjel.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!