Ti mitől éreznètek magatokat jobban a munkahelyen? (Írhatok bármit, ami eszetekbe jut. )

- kényelmes szék

- beállítható fűtés: ne az legyen, hogy nem megy, 10 fok, megy, 35 fok

- normális klíma, ne az legyen, hogy a legnagyobb melegben kvázi nem is hűt, amikor kint hűvösebb van, bezzeg 10 fokot csinál

- olyan szalagfüggöny, ami tényleg sötétít kicsit és a monitort nemcsak max fényerőn láthatod

- rugalmas munkaidő, de ha nem is:

Legyen fél nap szabi és lecsúszászi lehetőség ügyintézésekre

- túlóráról ne aznap szóljanak

- miután halogattak valamit, ne akarják hirtelen pár óra alatt megoldatni velünk (tudom, ez mindenhol így van)

- hallgassák meg a legalsóbb szinteket, mert munkakörükből kifolyólag jó, hasznos, építő meglátásaik lehetnek

- automatizáljanak több feladatot, mert bizonyos adatrögzítői/ellenőrzési munkák embertelenül unalmasak hatalmas hibafaktorral - a legalsóbb szint is hasznos munkákkal tudna haladni így

- vegyenek fel több embert

- gondolák át jobban a munkamódszert és -folyamatokat. Mi végülis megcsináljuk 4-szer, abból 3-szor rosszul, 8-tól 5-ig tart a munkaidő, nem mindegy? Csakhogy így a haszontalan munkát fizetik nekünk, a hasznos munka sorban áll és vár (vállalkozásgazdaságtan, jó reggelt, emberek!)

Amúgy az előttem szólóval is egyet tudok érteni.

- Nálunk is tipikus dolog a halogatás. Sokszor egyenesen feltartanak, hátráltatnak, vagy csak szarnak bele a kollégáim, feletteseim a feladatba. Majd hirtelen szólnak, hogy "nagyon kell" és dobhatok mindent félre. Ha kicsit mindenki odafigyelne a másikra, akkor jobban haladna az egész munka.

- Rugalmas munkaidő nálunk mondjuk megvan, mert gyakorlatilag mindenki azt csinál nálunk, amit akar. De már vicc kategória. Egyik kolléga lelép hetekre-hónapokra. A projektjét veheti át más, mindenki szív vele. Ki persze nem rúgják, mert ember nincs aki helyettesítse. De kicsiben is ez megy, gondol valaki, lelép fél napra. A "nagyok" meg szinte sosem elérhetőek. Csak az szív, aki rendesen dolgozik. Én szeretem felelősséggel végezni a munkám, vagy nem hagyok szarban másokat. De kétszer átgondolom, hogy túlórázzak-e, miközben a másik a nap felénél lelép, otthagyva mindent.

- De ezt a beleszarok viselkedést látom mind a megrendelői, mind a vállalkozói körtől. Vegyítve a túlvállalt feladatokkal.

- Legnagyobb gond az emberhiány. Röhej az, mikor egy építésvezetőnek kell otthagyni az építkezést, mert el kell menni 3 csavarért, vagy nincs kisebb irányító, aki a segédmunkásokat irányítsa. Persze, így 1 ember végzi 3 feladatát, csak pont azt nem tudja jól végezni, ami a legnagyobb felelősséggel jár.

- Nekem például magamnak kell címezni a borítékokat. Tudom viccesen hangzik, de marha sok idő. Régen a feletteseim mondták, hogy volt egy külön mindenes az irodában aki ezeket intézte, amolyan titkárnő. De nekik inkább megéri, hogy a fél napom borítékozással megy el, ahelyett, hogy az effektív hasznos munkámat végezném. Vagy nekem kell elmenni az írószerekért, irodai dolgokért meg WC papírért. Egyszerűen nem is értem. Egyrészt nem ad hozzá a szakmai fejlődésemhez, másrészt addig sem a munkámmal haladok. Mert nem mindegy, hogy átnézek egy tervet, költségvetést, és esetleg milliókat nyerünk, vagy bukunk, mert "nem volt idő rá" azért mert épp WC papírért szaladgáltam, röhej.

- Vagy alapból azt látom, hogy megvannak a cégben azok akiknek "jól megy" és azok akik alattuk dolgoznak. Én is simán végzem 2-3 ember munkáját. Volt, hogy egyik projektvezető azt mondta, nem akar a többivel osztozni a projektjén, adjanak mellé engem és elvisszük. Másik is megjegyezte, hogy 1 nap alatt többet segítettem neki, mint 2 másik kollégám egész héten. Aztán ennyi, semmi anyagi vagy egyéb pluszt nem kaptam ezekért. Hiába végzem 2 ember munkáját, ha csak 1 emberét fizetik ki.

- Ép például dolgoznék éjt-nappallá téve, tettem is eleinte. Csak ehhez kellene érezzem a fejlődést, előrelépési lehetőséget és az anyagi juttatásokat. De sajnos azt látom, hogy aki sokat kap, az akkor is megkapja ha nem tesz semmit. Én meg belefáradok, és akármennyire próbálom motiválni magam, egyszerűen elkezdem "leszarni" az addig szeretett munkát. Hiszen ugyanannyit fizetnek akkor is ha keveset dolgozom mint akkor, ha épp milliókat alkudok le az alvállalkozói árakból és milliókat hozok pluszban a cégnek azzal, hogy estébe nyúlóan számolom át és korrigálom az ajánlatuk minden mennyiségét.

- És akkor ne is beszéljünk a kollégák rosszindulatúságáról. Sajnos vannak akik kifejezetten arra mennek, hogy megsértsenek, megalázzanak. Mások meg egyszerűen visszatartanak infókat, nem osztanak meg dolgokat. Például vicc, mikor egy üres szerződés mintáért egy hétig kell könyörögjek, hogy küldjék át. Mintha nem a rohadt cég érdeke lenne, hogy jól legyen megírva. Vagy párhuzamosan dogozunk ugyanazon, mert zéró a kommunikáció. Vagy megy az egymás furkálása.

- A kollégák sem mind vannak egyformán kezelve. Vannak akikkel hímes tojásként bánnak, ettől nagy is a pofájuk. Kedvencem az, mikor egy pár hónapja ott lévő kolléga kezdi el osztani az észt meg a feladatokat, és úgy kell helyre tegyem, hogy mióta is ő a főnököm. A vicc az, hogy még az úgymond feletteseim is szépen kérnek, hogy csináljam ezt meg azt, mert tudják,hogy feltalálom magam. Az adott kolléga akkor főleg ne utasítgasson...

hú ezeket olvasa én elég jó helyen dolgozom, meghallgatnak, sőt. elvárják, hogy ötleteljek, megvalósítsam, stb. fizuemelés is van, meg fejlődési lehetőség.

az egy, aminek örülnék, az a rugalmas munkaidő. hogy ne kelljen már könyörögni, ha el kell intéznem valamit, hogy el tudjam napközben.

Az elmúlt hónapokban volt szerencsém egy raktárban dolgozni amit nem nevesítenék. Ott úgy működött a fizetési rendszer hogy a központi gép figyelte az emberek teljesítményét. Aznapi teljesítményt mindig átlagolták. Aki átlag felé esett az nagyobb fizetést kapott arra a napra, aki alá az kevesebbet.

Ez elméletben jól hangzik, mert motiválja az embereket a munkavégzésre. És ha valaki ellógja a munkát az neked jobb, mert húzza le az átlagot így felértékeli a munkádat ahelyett hogy hátráltatna. De gyakorlatban az volt hogy mindenki felrúgta a másikat. Áthúzták egymás lábán a békát ha az nem fél másodperc alatt ugrott arrébb a "Megmondtam hogy jövök!" kijelentésre. És veszekedett mindenki mindenkivel a nyomorult óránkénti +200-300 forintjukért. Heti 1-2 üvöltözésbe nekem is részem volt, úgy hogy én különösen konfliktus kerülő ember vagyok (ami az én szintemen sajnos már negatív tulajdonság).

Ott hagytam a helyet. Most egy olyan helyen vagyok ahol bár nem fizetnek olyan jól, de nem vagyunk állandóan stresszelve, a kollégákkal és a főnökkel is lehet beszélgetni, emberszámba vesznek és nem löknek fel. Ettől jobban érzem magam akkor is ha ugyan azért a napi pénzért egy órával többet kell bent lennem. Össze se lehet hasonlítani. A ráncaim is kisimultak hogy végre nem gyomorideggel kell bemennem.