Kinek milyen túlélési stratégiája lenne egy ilyen munkahelyen?

Egy olyan helyen dolgozom, ahol alapvetően tetszik a munka, viszont a csoportvezető hülyeségei és káoszos életmódja miatt rengeteg pénz vész kárba. Engem azért vettek fel, hogy elvigyem helyette a balhét, bár az elején még nem erről volt szó és ezt nem is vettem észre, csak hónapok után. Egy nálam 10 évvel idősebb, 35 éves fiatal srácról van szó. Többek között engem fenyegetnek olyannal, hogy majd az én fizetésemből vonják le az ő által okozott károkat, csak azért, mert én írom meg helyette a számlákat, ezáltal az én nevemet adom hozzá. Bár azt nem tudom, hogy a minimálbérből még hova tudnának levonni, de ez mellékes. Folyamatosan olyan szituációkba vagyok kényszerítve, amiből sehogy sem jöhetek ki jól, csak választhatok, hogy melyik rosszat akarom. Aztán ezeknek mindig olyan megbeszélés a vége, ahol "nekem kéne helyette a felelősséget vállalni", meg "helyette gondolkozni", de igazából ezek olyan kérések, amiket nem lehet teljesíteni, mert ahhoz kb. a fejébe kéne belelátnom, csak ezt senki sem fogja fel.

Én nem tagdom, ez a gyerek amúgy tehetséges abban, amit csinálnia kéne, viszont itt pontot is kéne tenni a történet végére, és nem belekeverni magát további dolgokba, aminek csak pénzveszteség a vége. Egyedül csak ezért van még itt, mert jól tud eladni. Az a része meg, hogy nem keresünk rajta semmit, vagy mínuszba megyünk át, lesz az én megbeszéléseimnek a kezdete, hogy miért hagyom ezt neki. A "szerintem", "én úgy gondolom", "az az érzésem" kezdetű mondatok nyugodt hangnemben való közlésével nemhogy semmire nem megyek, ez még néha olajat jelent a tűzre.

Amikor igazán unatkozik, akkor meg kitalálja, hogy semmit nem csinálok, de igazából egész nap csak utána lapátolom a szemetet, de ez valahogy nem számít. A főnök csak havi egyszer van bent egy hétre, mondanom sem kell, hogy őt is csak a számok érdeklik, az ilyen dolgokba nem akarja bevonni magát, mondván hogy ő nincs itt és intézzük el egymás között, vagy a másik véglet az, hogy jelentéktelen dolgokba bonyolódik bele, aminek az a vége, hogy a kiskedvence jó eladó, ezért másnak kell elviselni a hülyeségeit, és kezdődik minden elölről.

Az meg, hogy minden azonnal kell és minden sürgős, amit kitalál, csak még jobban idegesít, van olyan, amikor fizikai értelemben is rohannom kell, hogy minden kész legyen. Valamelyik nap már szúrt a mellkasom itthon, néha zúg a fülem és egyre többet szédülök a stressztől. Van egy kolléganőm, aki viszonylag jól tudja kezelni ezeket a dolgokat, mert amúgy is nagy a beszélőkéje, de ő is sokszor vörös fejjel megy haza. Jelzem külföldi munkahelyről van szó, nincsennek nyelvi nehézségeim, de külföldiként nyilván nem tudom szóban olyan szinten megvédeni magam, mint ő. Ez a kolléganőm ráadásul terhes, és novemberben le is fog lépni, nekem kell átvennem az ő helyét is.

Tudom, első látásra kétféle megoldás létezik, sz**jam le az egészet, amit megpróbálok megtenni, de hosszú távon nem tartom tartós megoldásnak, vagy pedig mondjak fel és keressek mást, amit meg is fogok tenni amint az önéletrajzomban jól fog kinézni az, hogy külföldön tartósan dolgoztam egy ilyen munkahelyen. Legalább egy évet akarok itt kihúzni, ha nem kettőt, most tartok a 7. hónapnál. Szóval a kérdésem az lenne, hogy hogy kezeljem az ilyen szitukat addig? Más munkahelyen is természetes ez, csak én vagyok ilyen elveszett bárány? Eddig ahol dolgoztam, meg voltak velem elégedve, nem hiszem, hogy olyan rossz lennék, csak ezt a káoszos magatartást nem tudom felvenni, pont hogy azt próbálom elkerülni, hogy ilyen hibák történjenek, de ezért is csak én vagyok felelősségre vonva...?