Amikor dolgozok miért érzem úgy, mintha egy börtönben lennék?
Eddig csak diákmelóztam, amiben nem volt rendszer, minden héten máskor mentem meg, ha azt mondtam, hogy nem érek rá, akkor nem is kaptam műszakot. Idén lediplomaztam és most kaptam meg éltem első allandó és rendszeres állását. Ami tok jó, mert minden nap 8-4-ig vagyok, pénteken pedig csak fel 2ig, hétvége szabad, van egy masodallasom, de azt szeretem és nagyon laza, heti 2x kell mennem munka után és 3 órát kell ott lennem. És a problema az, hogy mióta megkaptam a munkát azóta olyan furcsa es rossz érzes van bennem?, hogy mostantól be vagyok oda korlatozva...Nem tudom elmagyarazni. Eddig se igazán volt olyan dolgom,ami erre a 8 orára korlatozodott volna, de akkor ott volt az, hogy ha mégis akkor simán mehetek (akár orvos, akár olyan ügyek intezese, amit csak délelőtt lehet, mert a kikapcsolodast oda teszem ahova akarom) az egyetemen is könnyebb volt hiányozni, mint egy munkahelyen (amúgy szinte sose hiányoztam,csak a "szabadsagerzet"). Tudom, hogy az embernek ez a dolga és ilyen az élet. Tudom, hogy jó dolgom van, mert én is tapasztaltam már, a 12 órás munkát és nagyon örülök ennek! Meg fogom becsulni. Engem csak az erdekelne, hogy normális-e ez, amit most érzek?! Mitől lehet? Azért, mert nem ehhez voltam hozzaszokva? Megszokom és elmulik?
Egyébként tényleg nem a szabadidorol van szó, hanem a tudatrol.. úgyse hiányozgatnék, ahogy suliból se, csak nagyon indokolt esetben azt meg így is meg lehet oldani.




















De. Volt egy hivatásom, az álmom. Három évig jártam arra az egyetemre, kikészített, nem tudtam megcsinálni. Visszamenni nem akarok, mert nem bírtam. Ez a hülye irodai fos csak egy kényszerpálya, semmi lelkesedést nem érzek iránta, mar most utálom, pedig le sem diplomáztam. Fáradtnak érzem magam érzelmileg.
Az a hivatás sajnos nem ment, nem voktam hozzá elég, ezt viszont nem szeretem, amit most csinálok. Egyre inkább alakul bennem az ki, hogy azzal kéne foglalkoznom, amit jelenleg hobbiként űzök, mert abban tehetséges vagyok, csak az egy lutri...úgyhogy talán előbb elkezdem nyomni szabadidőmben és ha sikerül kiépíteni valamit, akkor otthagyom ezt az egészet, amit most utálok










Mert valahol ez is börtön a maga módján, az számít szabad embernek az életben, aki már alvás közben is pénzt keres, vállalkozók, ismert emberek. Viszont ez valahol kiváltság is, mert nem mindenkinek adatik meg.
Hiába meg van az embereknek a kis világa a munka lekorlátozza ez az egészet, viszont hogy megmaradjanak a javak ahhoz pénz is kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!