Hogyan viseljem el a szociopata munkatársamat, aki vagy elveszi az életkedvem vagy felidegesít?
Frusztrált, elrontott életű, céltalan férfi.
Iszonyú spártai. Már munkaidő előtt dolgozik, pedig mindannyiunknak ugyanaz a feladata, a haladásunkról visszajelzést kapunk; ha túlóra lenne, az elrendelt, fizetett... A csop.vez. is rászólt, hogy ne dolgozzon munkaidőn kívül.
Egész nap ül ugyanabban a merev tartásban.
Minden nap ugyanaz az ebédje (ami olcsó), 5-10 perc alatt végez.
Neki minden megfelelő, a nagyon hideg is, a nagyon meleg is, az a kaja is, ami rajta kívül senkinek se ízlik, az a munka is, amira rajta kívül mindenki panaszkodik.
Mindig mindenben igaza van. Valamiért nála nem jött elő, de mi, többiek tapasztalunk egy bosszantó hibát az általunk használt programban, velem őrjöng, és mindenki h.lye, csak ő helikopter. (Az a hiba nem létezik.)
A csoportvezető kéréseivel is szembeszáll, persze neki nem meri mondani, én hallgatom végig... A többiekre is panaszkodik, nekem.
A csv-t bombázza e-mailekkel és nekem szidja őt, amiért nem hamar válaszol - "nem lehet annyi dolga, ha itt beszélget a többiekkel (10 percet)". (Jesszus...)
Makacs ugyan, de mégis a kötött szabályokat szereti. Ha nem írják elő neki azt is, milyen ütemben vegye a levegőt, stresszes lesz és... nekem panaszkodik.
Rohan mindennel és ha nem ő az első, akkor biztos nem megfelelően csinálta XY a feladatot, ugyanis ezzel nem lehet ilyen hamar végezni... (Ja, ha mondod neki, hogy gyors, vérig sértődik.)
Én ülök vele egy szobában, és valamiért kipécézett.
Szúrós megjegyzései vannak, szerintem szándékosan a bántás, a konfliktus a célja. Nagyon ért ahhoz, hogy egy-két szavas, nagyon bántó megjegyzést szúrjon oda, amivel övé lehet az utolsó szó.
A magánéletemről pedig nem szeretek mesélni neki, mert ha én A-t mondok, ő B-t, ha én B-t, ő A-t, csak, hogy neki legyen igaza.
Fentiekből következik, hogy terrorban érzem magam, meg se merek szólalni, arcot se merek vágni. De ekkor meg látja, hogy ideges vagyok és állítólag hozzám se mer szólni.. Jó így amúgy, ezek szerint egymáshoz nem merünk szólni. :D
Nincs mód a külön ültetésre ill amúgy más is szenvedne tőle.
Váltani tőle függetlenül is próbálok, de nem sikerül
válasza:Okos enged, szamár szenved:D
Végezd a melót,. és kerüld ki, ennyire egyszerű. Légy ptólhatatlan, hogy amikor majd szuüksége lesz rád-mert lesz-akkor nagyvonalúen tudj neki segíteni, és hálás tudjon neked lenni:DD Az ilyenekkel olyan szépen el lehet játszogatni, hogy még:DD és a meló is gyorsabban tellik:D
Egyébként nagyon egyszerű lenne a megoldás. Határozottnak, erős kisugárzásúnak kellene lennem, akkor egyrészt nem merne bántani meg nekem panaszkodni, másrészt el tudnám engedni a fülem mellett. Senki se lenne, aki megérti őt, főne a levében a vélt igazságtalanságok között.
Sajnos azonban emberére talált.
Nagyon gyenge, kis önbizalmú, érzékeny vagyok. Van mentális gondom, szerintem enyhe autizmus, problémáim a beilleszkedéssel, a szociális élettel.
Instabil vagyok, minden helyzettől megijedek és pont az a gyengém, ha beleszólnak az életembe, a jellemembe, a dolgaimba.
Már ki vagyunk élezve egymásra, már a másik egy kis rezdülésére is ugrunk...
Szerintem én neki fogok menni vagy kiugrok az ablakon, ha még pár hétig egymással szemben kell ülnünk.
Hacsak nem történik csoda, és nem válok határozottá, aki elengedi a füle mellett.
válasza:
válasza:Én is szolnék a főnöknek, tegye át valamelyikünket másik szobába.
Amúgy meg, magánéletről semmit ne mondj, max felszínesen társalogj vele, ne adj neki támadási felületet. Ha beleköt valamibe, legyél erős, és csak mond rá: "Ühümmm...." ez tutira felbosszantja. Ha megemeli a hangját tárd ki a szoba ajtaját, hogy a főnök is hallja. Ha pedig panaszkodik tereld el a szót, vagy mondd, hogy ki kell menned a mosdóba.
Ritkán emel hangot, pont ő nyugodt és pont ő támad kb úgy, hogy ühmmm... Tehát ilyen apró, de éles dolgokkal..
Lehetetlenség külön ülni.
Az ajtón kívül folyosó van.
Itt mindenki mindenkivel beszél magánéleti dolgokról, még költözésről, autóvásárlásról is (ez nem én vagyok ;)) , hobbikról.
Ő mondjuk, a támadós, aki szemben ül, kevésbé.
Nekem vele meg tényleg nem szabad, még a hobbimról se.
Ha így csinálom, ő beleköt, miért nem amúgy, ha amúgy csinálom, beleköt, miért nem így, ha A, beleköt, hogy egy éve meg másfél éve meg mikor még B volt (komolyan, ki emlékszik rá? Ja meg nekem is változhat a véleményem).
Ha nekem C, beleköt, miért nem D.
Komolyan, mintha a direkt az lenne a célja, hogy ő megmondja, neki van igaza, neki van igaza és a konfliktusgenerálást külön élvezné.
Mondom, csopvezzel szemben is ilyen, csak neki általában nem meri a szemébe mondani, én kapom meg.
Hogy képzeli a csopvez megváltoztatni az álláspontot, rosszul lett elmondva (nem lett elmondva olyan részletességgel, hogy milyen ütemben vedd közben a levegőt), ezt és azt hogy képzeli, hogy nem mondta el; igazságtalanul osztotta fel (=véletlenül 5 perccel több munka jutott rá); hogy lehet XY ilyen hamar kész (=nem emberünk az első), biztos nem mindenki ugyanúgy csinálja....
Nem tudom, az unalmas, monoton munka vagyok-e rosszul előre a mai munkanaptól vagy emiatt a kolléga miatt....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!