Mindig csak a munka lenne?

Nos, feltételezhető, hogy ennyi az élete. Nincs szabadidő tevékenysége... Vannak ilyen unalmas alakok. Felkel, elmegy dolgozni, és ennyi. Majd másnap újra...

Egyébként, nem tudom mi nem egyértelmű. Felteszed neki a következő kérdéseket: "Szabadidődben mivel foglalkozol? Zenét szeretsz hallgatni? Kerékpározás? Számítógépezés? Edzés? Szórakozóhelyek? Éttermek? Makettek? Elektronika?" Stb...

Bárkivel összefutottam (nem párkapcsolat esetében hanem általánosságban) mindig a munka volt a témájuk. Az okát abban látom hogy itt a keleti blokkban még nem jött létre a nyugati demokrácia, például alacsonyabbak a bérek. Ezért foglalkozhatnak az emberek folyton a munkával. Annyi változást azért tapasztaltam az utóbbi időben, hogy az embereket (de nem mindenkit) már nem csak a munkahely foglalkoztatja hanem azért a nem alkalmazotti viszonyból való megélhetési módok is.

Az utóbbi években felkerestem a gyerekkori ismerőseimet. Hogy mi volt a témájuk? Természetesen a munka, meg az hogy ki mennyire lett alkoholista, valamint kit vitt már sírba az alkohol idő előtt. Tényleg nem volt ezen kívül más témájuk.

Nem csinál semmit, de nincs ideje

Nézz utána egy új férfinek, ez selejtes

Rád sem lesz soha ideje, hidd el. Ha fejre állsz sem

Ne bántsd magad tovább ezzel az egyoldalú sz.arral. Gondolom ő sosem kérdezi, hogy hogy vagy, esetleg mi van veled

Hidd el, ez felejtős.

Nagyon bejött egy férfi, aki szintén csak a munkájáról tudott beszélni, állítása szerint munkamániás.

Évekig (!) rágtam a fülét, hogy találkozzunk, de ő mindig csak dolgozott, ha nagy ritkán ráért volna az este 9-10 körül lett volna. Mindig a távolságra is hivatkozott, hogy messze lakok, 20 km-re tőle...

Kérdeztem én is miket szeret, mit csinál szabadidejében, hát ő akkor is dolgozik, túlórázik vagy a régi munkahelyén segít be. Sok sok éve nincs is senkije.

Állítása szerint nagyon bejöttem neki, mégse ért rá soha. Mikor lett komoly kapcsolatom, akkor persze elkezdett írkálni, hogy mekkora barom volt, nagyon irigy és nagyon bánja, és a barátomnak szó szerint a halálát kívánta.

Én azt szeretném kérdezni tőled, hogy írásban beszélgettek, vagy személyesen is így áll a helyzet?

Vannak nehezebben megnyíló emberek, akik ráadásul nem szeretik, ha folyton csak kérdeznek tőlük. Kérdések helyett megközelítheted úgy is, hogy mesélsz valamiről, majd a véleményét kéred az adott témáról, de ne személyeskedős legyen. Ha már véleménye sincs, azzal már tényleg nem lehet mit kezdeni.

Megismertem én is egy hasonló korút, és nagyon nehezen indult vele a beszélgetés. Féltem kettesben maradni vele társaságban, mert nem tudtam már mit mondjak neki és számomra kínos volt. Kiderült, hogy ő kedvel engem, és valószínűleg zavarban is volt, plusz alapból nem szereti a felszínes, közhelyes dolgokat. Én is megkedveltem őt, és elkezdtünk találkozgatni, de még akkor is megesett, hogy míg beszállt a kocsiba, és vittem valahova, egy szót sem szólt volna ha én meg nem szólalok. Tehát ez a "milyen napod volt" és egyebek nem hoztak eredményt. Mindig kellett valami inger menet közben amiből beszélgetés lett. Mára már oda jutottunk, hogy szinte egymás szavába vágunk, de ehhez kellett, hogy megnyíljon felém. Elmond olyan dolgokat, amit biztos nem mindenkinek mesél el. Persze ez csak azért működik, mert vele azért már történt egy s más az életében. Ha a te "barátod" élete eddig is ilyen egysíkú volt, akkor nem sok esély van rá, hogy valaha is ez jobb lesz.

El se hinnéd, hogy Magyarországon hány ilyen beteg, biorobot ember él, akiknek az egész élete kizárólag a munkáról szól.

A Fidesznek tökéletesek az ilyenek, mert nem kérdeznek, nem lázadnak, csak be kell őket állítani dolgozni és húzzák az igát reggeltől-estig. És kész, ennyi az életük, munkaalapú társadalom.